Március 29-én, szerdán 19 órakor az Alexandra Könyvesház pódiumán (Nyugati tér 7.) Kőrössi P. József vendége Jónás Tamás író, közreműködik Zelki János, a Magyar Rádió szerkesztője.
Chován István kritikája Jónás legutóbbi kötetéről: ?Az Apáimnak, fiaimnak tematikailag gazdag kötet. Szereplőinek fontos élménye a közösségből való kiszakadás, a vágyakozás, a boldogság megtalálása és megragadása. Meghatározó számukra a másokhoz való viszony: az apa és fiú közötti mindig ellentmondásos (Sátán, Fiam szemében). A Sátán a sűrítés és a kihagyás poétikai eszközeivel él, műfaja rövidtörténet. Az első mondat (?Az apja átvágta a hároméves Janika torkát.?) sokkoló hatású, de később átértelmeződik. Az apa így menti meg Janika életét, hiszen annak a torkán akadt egy falat alma. A feszültség, a felgyülemlett agresszió a későbbiekben visszájára fordul. Tizenhét esztendősen Janika hidegvérrel, kegyetlenül vágja bele apjába a kést a konyhában. A szöveg befejezése nyitott, az auktoriális elbeszélő a legcsekélyebb kommentártól is tartózkodik, sokkoló tényszerűséggel mondja el az eseményeket. A Sátán az első írás, a Fiam szemében pedig a záró, így az apa-fiú kapcsolat mintegy formálisan is keretbe foglalja a kötetet. A Sátán tárgyilagos elbeszélői hangjával szemben az utóbbié meghatottan személyes, amikor a történetmondó édesapa gyermeke jegyzetfüzetét találja meg, és próbálja értelmezni. A bizalom azonban itt is elvész kettejük között, amikor a kilencéves kisfiú észreveszi apja cselekedetét: ?Fiam jelenik meg egy idő múlva az ajtóban, nem szól, nem kérdez, kicsit szomorú, észrevette, hogy beleolvastam a füzetébe. Tiltott tükörbe néztem. ? És soha többet nem láttam azokat az írásokat.?
A boldogságra való törekvés és e cél elérhetetlensége talán azokban az elbeszélésekben érezhető leginkább, amelyekben hangsúlyosan jelenik meg férfi és nő viszonya. Szerelemnek ritkán nevezhető e viszony, inkább testi egymásrautaltságnak. A nő, akivel folyton szeretkeznem kell emberi kapcsolatai a fizikális érintkezésre redukálódnak csupán, szereplői nem is ismerik egymást. A Szerelem egy kétségek közt vergődő, féltékeny férj monológja, aki megszállottan keresi felesége hűtlenségének bizonyítékait. Bizalmatlansága szinte teljesen tönkreteszi kapcsolatukat: ?Két dolgot tehetsz: vagy elfogadod, ami van, elfogadod, hogy ezt a játékot úgy kell játszani, azokkal a szabályokkal, amiket ő talál ki. Ha titkolózik, hadd titkolózzon, asszisztálnod ugyan nem kell az egész nyomorú szerelmükhöz, de teret adsz neki: hadd raboljon, öljön, hazudjon, amíg akar.? A szöveg ? mint Jónás Tamás szövegei oly gyakran ? nem ad megoldást a problémára. Formálisan zárul le csupán: a kétségek, a bizonytalanság megmarad.? (A teljes szöveg a Kortársban olvasható).
Egy írás Jónás Tamástól (forrás: amarodrom.hu):
Sátán
Az apja átvágta a hároméves Janika torkát. Kibelezett tollat dugott a lyukba, hogy azon át jusson levegő a fiú tüdejébe. Remegett a keze, de elszánt volt, összehúzott szemöldökkel, papírvékonyra szorított szájjal végezte a dolgát. A földön guggolt, ölében a kisgyerek. Olyan csendes, néma mozdulatlansággal ültek ott, mintha szobrok lennének. A mentőt várták.
? Ha kapsz levegőt, Janika, bólints!
Janika bólintott. Az apja egyik kezével erősen leszorította, hogy ne mozogjon. A gyerek szíve olyan hevesen vert, hogy látni lehetett a mellkasán. Janika szemeiből könnyek csordogáltak, le az arcán, jobbra, balra. A vér közben szivárgott a sebből, lassan összemocskolta az apa nadrágját, a konyhakövet, s csordogált a küszöb felé. Kintről, mintha tudná, hogy nem szabad, amit csinál, a tacskó kóstolgatta a friss vért, és ízlett neki. Bea, Janika alig egy évvel idősebb nővére rúgott bele, hogy takarodjon onnan, de közben sírt ő is, remegett, nem tudta, mitévő legyen, az anyja már elszaladt mentőt hívni ? a meszeletlen falat kapargatta kínjában.
Janika torkán akadt egy falat, almából harapta. Tizennégy év telt el. Azt mondják, ennyi idő alatt kétszer ?kicserélődnek? az ember sejtjei. De állítják, hogy a hétévek a lelket is megforgatják: hétévvel ezelőtti magadhoz képest mindig más vagy egy kicsit.
Janika is sokat változott, csintalan, ugrándozós kisgyerek volt, majdnem rossz, amíg az alma meg nem akadt a torkán. A mentők időben érkeztek, megmentették, dicsérték az apját, bátorságát, ügyességét, de az addigra annyira kimerült, hogy alig hajtott ki a mentő az udvarról, benne a gyerekkel, a feleségével, ő erőtlenül összecsuklott rozzant házuk fala mellett.
Janikából előbb csendes, visszahúzódó, félénk gyerek lett. Majd a második hétév úgy alakította, hogy az a csendesség, ami addig benne fehér, tiszta volt, fekete lett, alattomos. Kamaszodott. Napokra elkóborolt otthonról, a nővérére csak sziszegett, ha az rászólt, hogy már megint hova indul fekete cipőben, fekete nadrágban, fekete ingben, nyáron. Reggel elment, csak este jött haza, vagy hajnalban, de volt, hogy napokig elmaradt.
A család már nem faluban, nem putriban lakott: városba költöztek, tízemeletes ház hetedik emeletén kaptak háromszobás, összkomfortos lakást. Az ablakaik erdőkre, mezőkre néztek. Nem akartak már sokkal többet az élettől. Az anyja persze védte Janikát, veszekedett az apával, hozzá ne merjen nyúlni, még egy ujjal se a fiúhoz, mert rögtön otthagyja. Bajban van a gyerek, zavarodott ? segíteni kell, nem továbbnyomorítani.
? Foglalkozz inkább a kis nőcskéiddel, ne abba üsd bele az orrod, amihez nem értesz!
Janika hajnalban jött haza, ködös szemében valami ismeretlen világot, erőt és titkot hozott. Nagy zajjal nyitotta a zárat, mindenkit felébresztett.
? Hol voltál, Janikám? ? kérdezte aggódva az anyja.
A fiú nem válaszolt. Kitántorgott a konyhába. Apja alsógatyában állva figyelte, mit csinál, ásított, hajnali három óra lehetett, nem szólt, nem akart veszekedést.
Janika kotorászott egy ideig a konyhaszekrényben. Nagy zaj, valami leesett, az apja utánament, nem ütötte-e meg magát a fia. Janika kezében kés volt.
Amikor apja a konyhába lépett, rögtön felé szúrt. A szívét találta el. Apja meglepődve nézett rá:
? Mit csinálsz, Janika? ? és összecsuklott.
Janika anyja nyakába borult, sírt, a kést még mindig ott szorította a kezében.
? Sátán volt! Benne volt a Sátán! ? nagyot sóhajtott, potyogtak a könnyei.
? Anya, megmenekültünk...
