(MTI) - A könyvben bemutatott elmélet és módszer - amelyet a Nizzai Egyetem tanáraként, majd a Szegedi Tudományegyetem tanszékalapító és doktori iskolát vezető professzoraként egyetemi kurzusok és kutatószemináriumok céljaira alakított ki - egyfelől a társadalmi szerkezetek termelőfolyamatainak, másfelől kiemelkedő személyiségek (például Bólyai János, József Attila) alkotástörténetének elemzésére alkalmas.
"Sem az irodalomtudomány, sem a pszichológia nem képes választ adni a József Attila költészetével kapcsolatos miértekre, a +furcsaságokra+" - mondta az MTI-nek Garai László professzor, aki szerint az előbbi csupán a versekre fókuszál, utóbbi pedig arra, hogy elmebeteg volt-e a költő, s ha igen, akkor skizofréniában szenvedett-e, vagy úgynevezett borderline személyiségzavarról van szó, amely saját énről, értékekről, szenvedélyekről való állandó kép hiányában nyilvánul meg.
A szerző a megválaszolandó miértek közé sorolja, hogy a közismerten perfekcionsita, vagyis a tökéletességre törekvő költőt, aki soha nem adott ki a kezéből írást addig, amíg már nem talált több csiszolnivalót rajta, mi késztette arra, hogy újraírja verseit, néha csak egy-egy szót változtatva meg alkotásában.
A rejtélyek közé tartoznak a szonettek, amelyeknek József Attila mestere volt. Igazi bravúrnak számított az 1920-as években írt szonett-koszorú, amelynek tizennégy verse első sorából alkotta a költő a tizenötödik szonettet. Ennek fényében vajon mivel magyarázható, hogy később tizenkét év alatt egy szonettet sem írt, leszámítva az Illyés Gyulával "meghirdetett" versenyt, vagy a fogadásból, tíz pengőért megírtat, amelyet a kártyának szentelt.
Az alkotáspszichológia szemszögéből elemzi Garai László professzor József Attila két nagy - Gyömrői Edithez, a pszichoanalitikusához és Flórához fűződő - szerelmét is, amelyeket "félszerelmek" tekint, mert a költő érzelmei egyik esetben sem találtak viszonzásra. A közismerten közéleti költő József Attila 1934-1936 között a Gyömrői Edithez írott szerelmes verseiből, sőt az időszak szinte valamennyi költeményéből teljesen hiányzik a közéleti motívum, amely viszont túlteng a Flóra-versekben.
A szerzőnek egyébként a 80-as évek végén többször alkalma volt telefonon beszélgetni Kozmutza Flórával, Illyés Gyula későbbi feleségével, akitől azonban nemleges választ kapott arra a kérdésre, hogy volt-e valamilyen mozzanat, amely a Flóra-versek közéletiségét indokolta volna.
S hogy végül ki is volt József Attila? Garai László szerint az alkotáspszichológiában nem lehet olyan ok-okozati összefüggéseket feltárni, mint a természettudományban: itt a szociális identitásnak van elsőrendű fontossága, amely meghatározza, hogy kicsoda az, aki verset ír, és mi motiválja az alkotót, jelen esetben József Attilát, hogy írjon.
Garai László József Attila legkülönfélébb megnyilvánulásait, költői és bölcseleti műveit, mindennapi életvezetését, testi és lelki betegségének tüneteit górcső alá véve úgy látja, hogy a költő számára a szociális identitás feldolgozása, átdolgozása sokkal fontosabb volt, mint más embernek.
Garai László József Attila identitásai - Alkotáspszichológiai esettanulmány című könyve, amely Fejtő Ferenc előszavával jelent meg, a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány gondozásában látott napvilágot.
