Juan Marsé Gyíkfarkak című regényének bemutatója szeptember 21-én, szerdán 18 órára lesz a Budapesti Cervantes Intézet nagytermében (VI. kerület, Vörösmarty u. 32.). A bemutatón részt vesz Boldizsár Ildikó, a Magvető Kiadó főszerkesztője és Dobos Éva, a kötet fordítója. Carles Rodero és Papp Dániel részleteket olvasnak fel a műből. Juan Marsé a spanyol irodalom jelentős alakja, ez az első magyarul megjelenő regénye.
A könyv története 1945-ben, Barcelonában kezdődik. A szép, vörös hajú varrónő, Rosa asszony külvárosi kis lakásába mind gyakrabban kopogtat be Galván rendőrfelügyelő, aki Rosa asszony férje után nyomoz. Víctor Bartra, a jóképű, iszákos, nőcsábász anarchista egy éjjel a közeli szurdokba lefutva elmenekült a rendőrség elől, s azóta nyoma veszett. Galván felügyelő nemcsak a kötelességét teljesíti: belebolondult a terhes asszonyba. A történetet a magzat meséli el. Rosa asszony kamaszfiával, Daviddal lakik. A fiúnak különös képességei vannak: látomásaiban gyakran találkozik apjával, Víctor Bartrával, beszélget halott kutyájával, Szikrával, akit feltevése szerint, Galván felügyelő tett el láb alól, s e látomások visszatérő alakja egy bátor ír pilóta is az Angol Királyi Légierőtől, akinek fontos szerepe volt Bartáék életében. Rosa, ?a vörös hajú?, lassan elfogadja Galván felügyelő jelenlétét, s valami vonzalomféle alakul ki közte és a felügyelő között, aki mikor éppen nem udvarol, hanem vallat, igazi vérengző vadállat. David nem bocsátja meg Galván felügyelőnek a kutya megölését és bosszút esküszik?
?A Gyíkfarkak azon regények közé tartozik, amelyek nem az események ellenállhatatlan erejű sodrásával, hanem sűrű atmoszférájukkal ejtik rabul rögtön az olvasót, s ha fordításról van szó, az atmoszféra ereje mindig a fordító munkáját is dicséri. A Franco-diktatúra fojtogató légkörében, verésekkel, és kínzásokkal a háttérben a felügyelő és a "vörös hajú" lassan bontakozó szerelmét látjuk, miközben David és Paulino egy kiszáradt, szeméttel tarkított patakmederben levágott gyíkfarkakat gyűjt. Sok pontján homályos és kérdőjelekkel teli, zárt regényvilágban játszódó történettel van dolgunk. Az ismétlődő helyzetek és mondatok, az előre- és visszautalások kapcsolatrendszeréből egy megfejthetetlen jelekkel teli regényvilág épül ki, amely egyidejűleg olvasható egy történelmi korszakra referáló műként, ugyanakkor hangsúlyozottan megkonstruált műalkotásként is.?
(Kiricsi Zoltán kritikája az Élet és Irodalomban, a teljes cikk ITT olvasható.)
