|
2006. január 3.
Mi a szösz. Megsértődött? Fázik a lába?
Odafagyott a keze egy pezsgősüveghez?
Le akar koptatni? Mert szörnyű némber? Mert mutogatós néni? Mert egyszerűen, mert?
Mert tillárom haj? Mert mért is ne? Mert most már ne? Mert Ági, na ne?
Mert mér ne Oszkár, Imre, Ede? Sőt Gábor, Attila vagy Dezső? Mondd meg mostmán, mondd el, mi kő? Nem tyúkanyó? Nem kotkodács? Tán tojást sütöl? Vagy fogmosás?
Itt van nehány hím, egyed? Nézzed, gusztálgasd, és vigyed!
Barikárolyosan
Vérvörös hajnalt hasít a dülledtszemű
idő,nyikorgó szekereink, tatamm, tatamm, tatamm,
hová viszik dobpergés-szívű fiainkat, éneklő-szoknyájú asszonyainkat, akik
málnaízű csókokkal édesítik a vastagnyakú
cigányok savanyú hétköznapjait,
ó, melegsuhogású fácánasszonyaink tavasz-szagát
érzem ilyenkor az orromban, korall-rózsaszín
álmaikat látom az álmaimban, fény-verseink nézd,
hogy világítanak, megannyi varjú-csillag,
ó, verejtékben-ázó-nyaraink-teleink
a csikorgó évszakokban mi otthon vagyunk,
szurtos gyermekeinkkel kóborolunk,
és hallgatjuk a hazátlan föld hegedűsírásos
szívdobogását.
TOVÁBB
|
