 |
(MTI) A Wallenberg-monográfia, Marton első könyve három évtizeddel az első angol nyelvű kiadás után jelent meg magyarul a Corvina gondozásában. A kötet a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Corvina/Líra standon kapható, a szerző a jövő héten mutatja be személyesen is a művet Budapesten.
Kati Marton felidézte, hogy az anyaggyűjtés közben váratlan felfedezést tett. "Amikor a könyvhöz kutatásokat végeztem, egy nő, akit Wallenberg mentett meg, azt mondta nekem: Wallenberg sajnos túl későn érkezett ahhoz, hogy megmentse az ön nagyszüleit is, akiket Miskolcról deportáltak, az első auschwitzi transzporttal. Akkor tudtam meg, hogy zsidó származású vagyok. Azóta rájöttem, hogy a nemzedékemben sok az olyan magyar, akinek a szülei vagy a nagyszülei a holokauszt során pusztultak el, és akiknek a szülei sohasem beszéltek erről, mert olyan súlyos trauma érte őket" ? mondta az írónő.
"Úgy gondolom, a mi felelősségünk az, hogy beszéljünk arról, hogy mi történt Budapesten 1944-ben, mert a zsidóüldözésben rengeteg magyar vett részt" ? hangsúlyozta Kati Marton, aki szerint a nácik nem küldhettek volna százezreket ? köztük a nagyszüleit ? a halálba anélkül, hogy magyar támogatást kaptak volna. "Beszélnünk kell erről a nagyon sötét fejezetről, mivel ez a történelmünk része" ? jelentette ki. Mint mondta, nagyon boldog, hogy a könyvét lefordították magyarra, mert ez egy magyar történet és Wallenberg valójában magyar hős volt. "Ma azért emlékezünk rá, mert magyarokat mentett meg Budapesten" ? tette hozzá.
Wallenberg példájának aktualitásáról kijelentette: azért kell beszélni róla, mert a gyűlölet, a rasszizmus, a nacionalizmus nem tűnt el a világból. Mint mondta, a svéd diplomata története "figyelmeztető tanmese arról, hogy mi történik akkor, ha a gyűlöletet, amely a beszéddel kezdődik és aztán cselekvéssé fejlődik, nem fékezik meg".
Kati Marton kijelentette: a világon nem ismétlődhet meg többé az, ami 1944-ben Budapesten megtörtént. "Többé már nem tolerálható, hogy valamelyik nép gyűlölettel és gyilkos szándékokkal forduljon egy kisebbség felé" ? hangsúlyozta, ugyanakkor hozzátette, hogy mindig is lesznek gyűlölködők. Véleménye szerint ők általában olyan emberek, akik úgy érzik, hogy a külvilág fenyegetést jelent a számukra.
"Nem hiszem, hogy ezt bármikor is meg lehet szüntetni, de óvatosnak kell lennünk, és úgy gondolom, hogy az óvatosság egyik módja, hogy szabad és életerős médiával rendelkezzünk, amely képes elmondani az igazat a hatalomnak és amely a gyűlölet vagy az erőszak kitörése esetén biztosítani tudja azt, hogy az emberek tudomást szerezzenek róla. Mert az egész a szavakkal kezdődik, de nem áll a meg a szavaknál. A szavak cselekvésbe fordulhatnak, ha a forrásuknál nem állítják le őket, és a médiának ebben nagy szerepet kell játszania" ? fogalmazott Kati Marton, aki rangos amerikai szerkesztőségekben évtizedekig újságíróként dolgozott.
Beszámolt arról, hogy Amerikában hamarosan megjelenik a legújabb, nyolcadik kötete, amelynek címe Paris: A Love Story (Párizs, egy szerelmi történet). Mint mondta, ez a saját története, egy memoár. "Minden, ami jó volt az életemben, az Párizsban történt meg velem. Ott jártam iskolába, ott lettem újságíró és ott szerettem bele Richardba" ? mondta. Hozzátette, hogy a férje, Richard Holbrooke halála előtti két évben mindig Párizsban találkoztak, amikor az amerikai diplomata Afganisztánból vagy Pakisztánból hazatért. Richard Holbrooke utoljára az afgán-pakisztáni problémakör megoldásán fáradozott, 2010 decemberében hunyt el.
"Párizs lett a találkozási pontunk és részben ma is ott is élek" ? tette hozzá Kati Marton.
