Bár Kazinczy Ferenc kétségtelenül fontos és megkerülhetetlen szereplője a magyar irodalomnak, sokan mégis hajlamosak kultúránk kevésbé izgalmas alakjai közé sorolni. A Petőfi Irodalmi Múzeum május 26-án megnyílt, A Szép és a Jó - Kazinczy és a művészetek című tárlata sikerrel tesz kísérletet ez utóbbi tévhit eloszlatására. Bár a kiállítás eleget tesz mind a tematika, mind pedig a kronológia követelményeinek, e kettő aspektus egymást kölcsönösen kiegészítve messze túlmutat a pusztán informatív tájékoztatáson. A tárlat egésze magán viseli a társművészetek pecsétjét: különös tekintettel a képzőművészetre, hiszen Kazinczy alkotásaira, gondolkodására és művészetfelfogására sok esetben nagy hatással voltak egyes festmények, szobrok, emellett ő maga is számos mű ihletője.
"Eredetiben állítottuk ki azokat a műveket, amelyeket ő csak reprodukcióban láthatott, bejártuk az általa kedvelt galériákat, az ő ízlését követve látogattunk el a bécsi Belvedere-be és a nagyszebeni Brukenthal Képtárba" - hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján E. Csorba Csilla főigazgató az egyéni szemszög fontosságát. És mintha a tárlaton valóban személyes ismerősünkké válna a széphalmi mester, akinek világába virtuális módon és berendezett enteriőrök révén is bepillantást nyerünk.
Kazinczynál különösen fontos a látvány esztétikuma, számára a "Szép" érvényre jutásának morális tétje van: az eszmei "Szép" jelenlétét a "Jó" megszületésének feltételéül szabja - fedi fel a kiállítás címének esszenciáját az ismertető. A tárlat egyik kellemes meglepetése, hogy nem a - máskor untig emlegetett - nyelvújítót helyezi középpontba, bár egy tagadhatatlanul szellemes és látványos nyelvújító-szekcióval kínál izgalmas perceket a vállalkozó szellemű látogató számára. A rendkívül kiterjedt levelezésen, eddig nem, vagy csak ritkán látott műveken és a kortársak képzőművészeti alkotásain túl külön színt lopnak a tárlatba Kazinczy kommentárjai, amelyekkel mintegy elmondja, megosztja velünk sokszor nem éppen pozitív véleményét.
Ahogy E. Csorba Csilla is rámutatott, a kiállítás nem feltétlenül a magas művészi érték közvetítésére törekszik, sokkal inkább Kazinczy művészetfelfogását igyekszik nem a megszokott módon felmutatni: a kiállítás egyszerre irodalmi, művelődéstörténeti és művészettörténeti. Hagyomány és modern technika egyaránt szövetségesünkké válik ebben a kalandos, spontán bálban, ahol árnyképek, festmények, zene és irodalom egymással karöltve mesélnek a széphalmi mesterről.
