Kazinczyék és a honorárium

   Hogy könyvkiadó magyar írónak anyagi jövedelmet biztosítson: arra a XVIII. század végéig alig van példa. Nem számítva az Árpád-korbeli regősök, igricek énekmondásai fejében járó telekadományokat, voltakép csak Tinódiról tudjuk, hogy lantos verseiből, illetőleg ezek előadásából éldegélt. Gyöngyösy regényes elbeszélései sem maradnak jutalom nélkül. Főúri pártfogók akkor is, később is találkoznak. Csokonai hol Széchényi Ferenc és Festetics György, hol Rhédey Lajos grófok s mások szívességét hálálja. Bacsányi Orczy Lőrinc b. és Forgács Miklós gr. jó akaratával dicsekedhetik. Révai Miklós Mártonffy és Paintner püspökök és több főpap anyagi támogatásával segít magán, s műveit is ily módon adja ki. Bizonyos, hogy szerzetes íróink, ha föl nem jegyzik is, csak a főpapok áldozó készségével bocsáttatják napvilágra munkáikat.
   
   Fölötte érdekes e tekintetben az a derék próbatétel, amelyet Péteri Takács József tesz a XVIII. század végén. Ő is, mint valamennyi magyar író, valóságos átoknak érzi rajtunk azt a méltó panaszt, hogy a magyar olvasók száma hihetetlenül csekély, és hogy "a kik meghunyorodás nélkül hiábavalóságokra ezreket készek elfecsérelni, a századik részt is kímélik a nemzeti dicsőségtől." Sok ideig tartó elmélkedés és fáradozás után módot talál, hogy e bajon segítsen. 1788-ban kidolgozza egy könyvkiadó s könyvterjesztő társaság működésének tervét, s benyújtja Festetics Györgynek, aki évi 1000 frtot ígér a magyar írók munkáinak kiadására, kikötvén, hogy döntő szava legyen abban: micsoda művek jelenhessenek meg. Takács József terve szerint oly magyar és deák nyelvű munkák jelenhetnek meg, amelyeket a könyvvizsgáló hivatal jóvá hagy, s a bírálók elfogadnak. A tervezet 9. szakaszában szó szerint ezeket olvassuk: "A helybehagyott munkáért az író jutalom nélkül nem fog maradni. A legnagyobb jutalom 500 exemplárokban, a legkisebb 150-hen állhat. Ha pedig talán inkább kész pénzt kívánna a szerző, jókor jelentse szándékát, és úgy azután közmegegyezéssel [fog] a jutalom meghatároztatni. Tudni való, hogy az eredeti munkák mindig nagyobb becsben tartatnak, mint a fordítások, mindazonáltal a jelesebb könyvek fordítóira is illendő tekintet fog lenni." Íme az első igazi gondoskodás a szellemi munkáért járó anyagi elégtételről, amelynek elvi fontossága is elismerésre méltó. Itt látjuk világos szavakba foglalva legelőször az irodalmi munkának nemcsak szóbeli méltánylatát, hanem anyagi jutalmazásának szükségét is. Takács azzal is számot vet, hogy a kiadás jövedelme ne csak újabb-újabb művek közrebocsátását tegye lehetővé, hanem egyszersmind a szűkölködő tudósok segítségére is szolgálhasson.
   
   Amint e tervezetről Takács tudósításaiból értesülnek íróink, egymás után sietnek munkáikat kiadásra ajánlani. Több mint száz ajánlat érkezik Takácshoz oly munkákról is, amelyeket máshonnan nem is ismerünk. Tudni való, hogy Takács a Magyar Minervában az ekkor ajánlott művek közül csak Ányos költeményeit adhatta ki, bár el volt fogadva Teleki Domokos grófnak egy latin műve s Molnár Borbála költeményes gyűjteménye. A vállalat 1798-ban indul meg, s második kötetében Takács Erköltsi Oktatások című munkája lát napvilágot. Ekkor a gróf megvonja az ezer frt segélyt, ami a magyar írók és tudósok közt érthető megütközést kelt. T'akács váltig törekszik a grófot más elhatározásra bírni, de hiába. Hanem azért nem esik kétségbe. Állandóan Bécsben tartózkodván, Görög Demeterrel együtt azon fáradozik, hogy a vállalatot továbbra is fenntarthassa. "Reá szánom - írja - időmet, fáradságomat, csekély mindenemet, amíg csak győzöm. Ha kevesebbet is, de csak fog esztendőnkint valamit látni édes hazám. Bécsben kívánván tölteni életem napjait, eshetik módom, hogy pártfogókat szerezhet a jámbor és hasznos igyekezetnek."
   

   Sikerül is még Virág Benedek költeményeit 1799-ben kiadnia, de innentől fogva egészen 1808-ig szünetelni kénytelen a vállalat, mikor is Pápay Sámuelnek A' Magyar Literatura Esmerete című munkája jelenik meg mint a vállalat negyedik kötete. A kiadás költségeit Takács a magáéból fedezi, míg a vállalat ötödik kötetét, Ruszek bölcseleti művét Dréta Antal anyagi támogatásával adja ki. Azonban Takács nemcsak e vállalattal mutatja ki áldozó készségét. Kisfaludy Sándor Himfy Szerelmeit és regéit is ő adja ki 1807-ben, ami ezrekbe kerül, mint maga mondja. Tervezi Rájnisnak a Magyar Parnasszusa kiadását is, és ezért nem vállalkozhat Kis János verseinek közzétételére. Hét év múlva ugyancsak ő adja ki Horváth Endre Zircz Emlékezete című hexameteres elbeszélését.
   
   Ímhol egy szerény anyagi tehetségű magyar író, aki többet áldoz a nemzeti művelődés oltárán, mint sok nagybirtokú magyar főúr. Az író anyagi jutalmáról nemcsak gondolkozik, hanem gondoskodik is. Bacsányit 100 frt. tiszteletdíjban részesíti Ányos művei kiadásának szerkesztéséért, Molnár Borbála pedig 12 aranyat kap. Kulcsár Istvánnak Takácshoz intézett soraiból van tudomásunk oly írói tiszteletdíjról, amilyenhez foghatót később is sokáig nem ismerünk. Azt mondja ugyanis Kulcsár, hogy Landerer könyvnyomtató és kiadó Dugonics munkáit ívenként egy arannyal fizeti, s ezen kívül még 50 darab arannyal jutalmazza. Ez az adat ugyan egy kissé hihetetlenül hangzik, bár Dugonics népszerűsége sokat nyom a latban, de úgy látszik, hogy Landerer az író jutalmát a munka kelendőségéhez méri. Különben pedig a magyar írók továbbra is egy-egy jólelkű pártfogóra vannak utalva, akik ha a rendesen nekik ajánlott műveik kiadásának költségeit fedezik is, az író külön jutalmazását ritkán tekintik feladatuknak.
   
   Irodalmi műért legfeljebb csak egy-egy nemes szív sugallatára eredt segélyre számíthat a szegény sorsú író, nem pedig az azt megillető anyagi jutalomra vagy elégtételre. Széchenyi Ferenc és Festetics György grófok, Prónay László és az Orczy bárók segélyét több magyar író megérzi; különösen Kis János, kinek Festetics "nagyon tisztességes becsületdíjt" küld, - aztán Róth tábornokné b. Podmaniczky Johanna, Prónay Sándor b., Teleki József gr. özvegye Róth Johanna, Tóth Imre Győr vármegyei főadószedő pedig "pénzbeli segedelemmel" buzdítják. Azt is rebesgetik 1806-ban, hogy Festetics gr. tízezer frttal ismét alapot vet a magyar munkák kiadásának; de a hír nem bizonyul igaznak. Baróti Szabó pályája vége felé Pyber Benedek virthi birtokán talál nyugalmas otthont. Kondé József pedig Rájnist és Virágot gyámolítja; ennek például a Horatius Levelei fordítását kinyomatja és az összes példányokat neki ajándékozza. Virágot mások is többször segítik; a Magyar Századokért egy névtelen hazafi 500 frttal jutalmazza 1808 nyarán. Az I810-diki budai nagy tűzvész után majd csupán a jó emberek segélyéből éldegél. Ideig-óráig Kulcsár István házánál tartózkodik, azután a főváros körül lakó papoknál száll meg, míg felejti a szenvedett csapást. Később Horvát István, mint Szemere Pál tudósít, 50 frtonként hordja neki az ajándékot, csak Horatiust fordítsa.
   

   Egyik-másik városunk, vármegyénk szintén gyámolítja az írói törekvéseket pénzbeli jutalmával. Kecskemét városa Révai Miklósnak híres grammatikájáért s egyéb műveiért 70 frtot küld, Pest vármegye pedig 570 frtnyi segélyt szavaz meg neki. Kecskemét, nagy fiának, Katona Józsefnek a Bánk bánért 100 frt jutalmat ad. Veszprém vármegye Fábián József ref. Lelkészt Chaptal Lajos francia író munkája ("A bortermesztésről") fordításáért dicsérő levéllel tünteti ki és fordítását a nádornak ajánlja. A debreceni ref. egyháztanács Beregszászi Nagy Pált a Kazinczy ellen írt Dissertatio Philologica című bírálatáért s egyéb nyelvészeti munkáiért 100, Szatmár vármegye pedig 1500 frttal jutalmazza. Horvát Istvánnak a Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás Híres Magyar Királyoknak Védelmeztetések című művéért 24 arany ajándékot visz egy ismeretlen. Vályi Nagy Ferencnek Kanyó László 400 frtot küld az Illiász fordításáért. S midőn a művet a sárospataki főiskola kinyomatja, a fordító özvegyének 100 példányt ad jutalmul, s a pénzért eladottak árából minden tíz után egy frtot fizet. Magyarországi könyvkiadó Landerer Mihályon, majd Trattner Mátyáson, illetőleg ennek fián, János Tamáson kívül vajmi gyéren gondoskodik az író jutalmáról. Még az olyanról is a legcsekélyebb mértékben, akinek munkája kelendőségére biztosan számíthat. Például Hartleben Holosovszky Imrének Amaz Országszerte Elhíresült Suszter Liplinek nevezetes élete című fordításáért 40 frtot fizet.
   
   Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora című monográfia kiadatlan második kötetéből (részlet apróbb korrekciókkal)
   *
   Forrás: http://rentahost.net/hc/