Kemény István a Marczibányi téren

Irodalom

Április 4-én, 18.30-tól a Marcibányi Téri Művelődési Központban Kemény István olvas föl. Az új, kávéházi hangulatú irodalmi sorozatban kortárs szerzőket hívnak vendégül, akiknek művei olyan világról szólnak, amiben mi is élünk, és rólunk is szól. Az estek házigazdája a Momentán Társulat, akik jókedvvel, tehetséggel, "fogyasztható stílusban" (mint a keksz és tea) közvetítik a kortárs irodalmat a közönségnek.

Kemény István 1961-ben született Budapesten. Magyar-történelem szakon végzett az ELTÉN. Díjai: Kilencek-díj, A Jövő Irodalmáért-díj, Graves-díj, Déry Tibor-díj, József Attila-díj. Kemény a nyolcvanas években induló nemzedék egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező alkotója. Prózát és verset egyaránt ír. 1984 és 2002 között tíz kötete jelent meg. Regényének, néhány novellájának és számos versének is egyik fő forrása a házibuli-kultúra tapasztalata, szatirikus kritikája.

?Kemény István költői életműve érzésem szerint a kortárs líra ?átlagánál? zeneibb, ritmikusabb, a szabad versek is közelebb vannak a klasszikus verseléshez, ami leginkább a biztos rímtechnikának és a mesemondó dikcióra való hajlamnak köszönhető. Olybá tűnik, a Hideggel Kemény olyan alkotóperiódusba lépett, melyet viszonylag kevésbé határoz meg a versek zeneisége, a prozódiai kidolgozottság, a rímmel való bravúros játék, a ?dalnoki kedv?. Mindezeket a korábbiakban már mesteri szinten kidolgozott-alkalmazott technikákat most mintha kevésbé érezné fontosnak a szerző, régi verseiből is relatíve kevés ilyet válogat be az új kötetbe. Itt inkább a sanzonnak vagy a táncdalnak az a fajtája kap teret, ami a ?magas? és a populáris művészet határainak ismét csak posztmodern lebontását kívánja felmutatni. A Marlene Dietrichnek címzett Távoli légiveszély ennek klasszikus példája a kötetben: ?Ott a súlya, itt a tett, / Itt a súlya, ott a tett. / Nincs súlya semminek, / Nincs súlya semminek.? A régebbi kötetből átvett A méhész pedig a Kemény által kedvelt és gyakran alkalmazott ritmusalakzatra épül, az ismétlés legegyszerűbb, halmozott formájára, ami a jazz, a blues, sőt a ? szerző által a korábbiakban megverselt ? rap alapstruktúrája: ?Hatezer évig voltam méhész, / száz éve vagyok villanyszerelő. / Ha nyugdíjba megyek, majd újra méhészkedem. / Valami zümmögjön nekem, zümmögjön nekem, / zümmögjön nekem, zümmögjön nekem, / zümmögjön nekem.? ? írja Szávai Dorottya a költő Hideg c. kötetéről (A teljes írás a Kortársban)