(MTI) - A 2000 euró pénzjutalommal járó díjat a Párizsban élő Karátson Endre író 11 évvel ezelőtt elhunyt feleségének emlékére alapította azzal a céllal, hogy magyar irodalmi művek franciára való átültetését támogassa. A díjra kizárólag francia anyanyelvű fordítók pályázhatnak még nem publikált vagy a közelmúltban megjelent magyar irodalmi mű fordításával.
A nyolcadik alkalommal átadott díjat idén Guillaume Métayer érdemelte ki Kemény István verseinek franciára való átültetéséért. A válogatás a párizsi Caracteres kiadó gondozásában 2008-ban jelent meg. A József Attila-díjas költőnek ez az első francia kötete.
Az ünnepélyes díjátadáson az irodalomkutató-fordító munkáját Jeannette Bougrab ifjúsági ügyekkel foglalkozó államtitkár méltatta. A díjnyertes kötetről Karátson Endre beszélgetett a fordítóval, majd részletek hangzottak el Kemény István verseiből franciául Cécile Falcon előadásában. A felolvasást Karol Beffta zongorán előadott improvizációkkal kísérte.
A 38 éves Guillaume Métayer az École Normale Supérieure ókori irodalom tanszékén diplomázott, majd a Sorbonne Egyetemen doktorált összehasonlító és francia irodalomtudományból. A kilencvenes években Angliában tanított, ott kezdett magyarul tanulni, mert saját szavai szerint valami "új és rejtélyes dologba szeretett volna belefogni".
"Elbűvölt ez a nyelv, eleinte csak hallgatni szerettem, aztán jött a költészet, na meg Kemény, aki azokra a kérdésekre válaszol, amelyeket ma nagyon sokan feltesznek maguknak Európában. Egyfajta költészeti várakozást elégít ki. Az a költő, aki olyan dolgokat ír meg, mint ma senki más Franciaországban" - hangsúlyozta a fordító az díjátadást követően. Elmondta, hogy nagyon közel áll hozzá Kemény István visszafogott, félénk személyisége, a műveiben megjelenő irónia, és az, ahogy újragondolja költészetében az európai történelmet.
Véleménye szerint Kemény István úgy nyúl vissza a nagy elbeszélések hagyományához, hogy nem eltünteti a posztmodern kétkedő zárójeleit, hanem ironizál velük. Lépésről lépésre, de befejezetlen módon építi fel egy új nagy elbeszélés lehetőségét. Folyamatosan jelen van művészetében a nagy elbeszélés iránti nosztalgia, az ahhoz való tartozás kísértése, de egyben annak veszélye is, amit a huszadik századik történelemből megtanultunk. Nem felejti el a történelmet, nem hiszi azt, hogy nincsenek többé történetek, de inkább játszik velük - tette hozzá a fordító.
Métayer elárulta, hogy Kemény előtt Platónt és Homéroszt fordított franciára és szívesen olvassa Weöres Sándor, Tóth Krisztina vagy Peer Krisztián verseit is. A közelmúltban jelent meg kötete József Attila verseinek fordításaival és Petőfi Sándor műveit is szeretné átültetni franciára.