Képriport a Cselényi-estről


Cselényi Béla dedikál		A KÖTET

   Képriport a Cselényi-estről


   Satnya nyuszi

   (Teli vagy ugri-bugri tapsifülesekkel)

   a Premier Étteremből

   (Andrássy út 101, MUOSZ székház) június 1-én, kedden 18 órakor

   A könyvet Orbán Gergely illusztrálta.

   Cselényi Béla

   1955. április 4-én született Kolozsváron. Nőtlen. Édesapja: Cselényi Béla, nyugalmazott egyetemi történelemtanár, édesanyja: Kiss Anikó, nyugalmazott középiskolai történelemtanárnő. Iskolai tanulmányait 1962-1974 között végezte Kolozsváron. Volt játékgyári segédmunkás, munkakönyv nélküli tejkihordó, helyettes segédkönyvtáros; jelenleg a Magyar Rádió Sajtóarchívumának sajtóinformatikus dokumentátora. 1987. december 23. óta Budapesten él.
   Kötetei: Barna madár, Kriterion, Bukarest, 1979; Fabula rasa, Dacia, Kolozsvár, 1981; Magánbélyeg, Kriterion, 1983; Üzennek a falmikulások, Holnap, Budapest, 1990; Évszakok gipszalkonyatban, Íves Könyvek, Budapest, 1995; Madárbüntető, Palatinus, Budapest, 1998. Reményfaló, NYOMDACOOP, Budapest.
   Több antológia társszerzője. Erdélyben szinte mindegyik magyarul közlő lapban publikált, főleg az Echinox magyar oldalain, (ahol debütált 1973-ban); Magyarországon legtöbbet a régi Mozgó Világ közölt tőle. Pályájára - saját bevallása szerint - a vajdasági Új Symposion köré tömörült avantgard alkotói gárda helytállási példaképe állította; (Ladik Katalint tartja mesterének). 1975-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, majd a kör utolsó vezetője. Foglalkozik fónikus és vizuális határműfajokkal is. 1988-ban negyedéves JAK-ösztöndíjat kap; 1998-ban Soros-ösztöndíjjal jutalmazzák költészetét. Ritkán publicisztikával és versfordítással is foglalkozik. (Utóbbit, mint munkát, nem szereti).

   Nyuszi-mesék címmel zenés hangjátékot állítottak elő szövegeiből a Magyar Rádió munkatársai a Petőfi Rádió 1995. április 16.-i, húsvét vasárnapi előadására. Szenvedélye a naplóírás, amely fontosabb számára a költészeténél is; hobbija a nyelvészkedés, zászlógyűjtés stb.

   Web oldal: http://www.noran.hu

A Kiadó, A Pomogáts, A'ndrassew, a Galkó, a Költő

Andrassew gyanakszik...

   Andrassew: júni. 01.

   Valamire rájöttem ezen a tájékoztatón a Cselényi-művekkel kapcsolatban: ha azt akarjuk, hogy az emberek úgy olvassák az írásait, ahogy ő azokat kigondolja, kell készíteni néhány hangfelvételt. Béla ugyanis a legtöbb költővel ellentétben nagyon is élvezhetően ad elő, de úgy, hogy attól egészen más megvilágításba kerülnek művei. Erre abból jöttem rá, hogy délelőtt elolvastam a Satnya Nyuszit, és pár órával később, amikor részleteket olvasott föl a könyvből, már egészen máson, és másképp is nevettem. Ha lesznek hozzá technikai eszközeim, készítek majd néhány felvételt, és azokat föl is rakjuk az internetre, a titkos Cselényi-oldalak mellé.

   Andrassew: júni. 02.

   Este a Hauer Cukrászdában mutattuk be a noran új könyveit. Köztük Béláét is. (Főleg ezért voltam ott) Jó nagy műsor kerekedett. Kicsit beszélgettem Galkó Balázzsal, Turczi Istvánnal és Pomogáts Bélával. Megismerkedtem Vay Mártonnal a Védegyletből, valamint egy igen szuggesztív, szép hangú színésszel, akit Varga Tamásnak hívnak. Kicsit beszélgettem Ákos öcsém egykori feleségével is, aki néha dolgozik a kiadónak. Végre találkoztam Visontay Györggyel a Ponticulus Hungaricus kitalálójával és szerkesztőjével - http://www.ponticulus.hu -, akit igen nagyra becsülök (én pedig (oz) régen szeretném valami apropóból felhívni a linkre a figyelmet, ímé, megtörtént). Az ő példája a legjobb arra, hogy egy ország hogyan tudja elkótyavetyélni az elméit. Maga nemében a legkiválóbb internetes újságot hozza létre havonta, évek óta, és ahelyett, hogy az arra illetékesek már régen gondtalanná tennék az életét, hogy csak ezzel, vagy ilyesmikkel foglalkozzon, plusz tanácsokat adjon arról, hogy miképpen kell értelmes tartalmat fejleszteni Nem panaszkodott, de azt mondta, nem tud túl sokat fölt lenni a hálón, mert csak modemes összeköttetése van, és ugye az nagyon drága. Megnyugodtam, mert megint bebizonyosodott, hogy azok az emberek, akikkel néha szívesen találkozom a virtuális térben, többnyire az életben is szimpatikus emberek.


Andrassew-napló