Keresztesi József: Hamisopera

November 15-én, csütörtökön délután 4 órakor az Írók Boltjában (Bp. VI. Andrássy út 45.) Bán Zoltán András bemutatja Keresztesi József Hamisopera című kötetét. Házigazdák: Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője és Nagy Bernadette, az Írók Boltja vezetője.

A kötet ajánlója:

"Ha kötetének egyetlen jellemzőjét kellene kiemelnem, akkor az írások személyes tétjét jelölném meg. Ez a személyes tét, az írásokon átütő érintettség egyáltalán nem magától értetődő dolog. Az irodalomkritikus olyan ember, aki szeret, vagy legalábbis valaha szeretett olvasni. Azért vált hivatásos olvasóvá, hogy ezt a szenvedélyét gyakorolhassa. Idővel aztán éppen a szakmájából fakadó kötelezettségek válnak ennek a legfőbb akadályává, és a számos felkérés, a folyamatosan csúsztatott határidők közepette komoly veszélyként jelentkezik, hogy elsikkad az olvasás öröme. Nem lesz többé képes anélkül olvasni, hogy ne legyen papír és toll a keze ügyében. A szakács, amint műszak végeztével sós kiflit rágcsál a buszmegállóban." - olvashatjuk Keresztesi József Hamisopera című kötetének egyik kritikájában, amely önarcképként is értelmezhető.

Tegyük hozzá gyorsan, a Hamisopera írásai arról tanúskodnak, hogy a szerző-kritikus megőrizte az olvasás örömét. Még és már. Szenvedélyes, független és lelkes olvasó, aki sokat és sokfélét olvas - Ács Margittól Spiró Györgyön át Kertész Imréig vagy Varró Dánielig -, és mindig megfontolandó az elemzési ajánlat, akár egyetértünk az értékítéletével, akár kicsit másképpen gondolkodunk a könyvről. Egy biztos: Keresztesi József egy-egy kritikájának olvasása után erős késztetést érzünk, hogy fellapozzuk az elemzett könyvet. Kedvet teremt az olvasáshoz - kritikustól többet ne várjunk!

A szerző előszava:

Ebben a kötetben a kortárs magyar irodalomról szóló írások olvashatók. Túlnyomórészt kritikák, két kivételtől eltekintve. Az egyik a Petri-elemzés, amely eredetileg előadásszöveg volt, és az életmű utolsó szakaszáról szól - részben az annak idején még csak folyóiratközlésekben hozzáférhető költemények alapján, amelyek később az Összegyűjtött versek kötetben kaptak helyet. A másik kivételt a Borbély Szilárd-kommentárok jelentik. A Kalligram folyóirat gyakorlata, hogy a lapélen publikált versek mellé rövid jegyzetet kér egy-egy kritikustól; én az akkor még megjelenés előtt álló Halotti Pompa kötet három költeményét, a Végső Dolgok: a Pokol, a Rosarium a Végsőről és a Nagyheti szekvenciák [X.] című verseket kommentáltam. Némi üdvös következetlenség révén ez a két szöveg talán még belefér egy kritikakötetbe.

Mások természetesen nem fértek bele. Kimaradt minden, ami nem a kortárs magyar irodalomról szól, így a külföldi szerzőkről, illetve a nem irodalmi művekről (film, zene stb.) szóló írások. És kihagytam olyan kritikákat is, melyeknek a tárgyát fontosnak érzem ugyan, ám magával a szöveggel - az érveléssel, a gondolatmenet kifejtettségével - az újraolvasás során nem voltam elégedett.

Az első fejezetben a lírai, a másodikban az epikai, a harmadikban pedig értekező művekről írt kritikák kaptak helyet. A Tolnai Ottó beszélgetőkönyvéről szóló írás, tekintve, hogy a könyv Tolnai költészetéhez szorosan, nyelvét, formáját és logikáját tekintve is kapcsolódik - ismét csak némi üdvös következetlenség által -, a lírafejezetbe került. Az elbeszélő költemények bírálatai az epikai fejezetben szerepelnek ugyan, bár Térey Jánoson mint regényírón kérek számon bizonyos dolgokat, míg Szálinger Balázsnál és Varró Dánielnél a költőszerepet vizsgálom. Ennyit a hármas felosztásról.

Ez a könyv természetesen nem a szerző nézeteit tartalmazza, csupán a szövegeit. Ha úgy tetszik, réges-régi olvasmányélményeket. A nézeteim változnak (szándékosan került egymás mellé a Bán Zoltán Andrásról és az Angyalosi Gergelyről szóló írás, az első és az eddigi legutolsó kritikuskritikám, ahol a korábbiban elhangzó számos kifogás utóbb dicséretként jelenik meg), a szövegeket viszont igyekeztem megőrizni abban a formájukban, ahogy azok egykor napvilágot láttak. Az anyagon tehát komoly, a gondolatmenetet érintő változtatásokat nem hajtottam végre, néhány apró stilisztikai javítástól eltekintve nem toldottam hozzá semmit, húzni viszont, ha talán nem is eleget, de húztam belőle.

Tartalomjegyzék:

Hibát hibára

- Sicc, mocsokba, közbeszéd! (Kovács András Ferenc: Saltus Hungaricus)

- Precíz tükördara (Parti Nagy Lajos: Grafitnesz)

- Hibát hibára. Petri György kései költészete és a hiba poétikája

- Hamisopera (Tolnai Ottó: Költő disznózsírból)

- Végtelen, de nem határtalan (Bertók László: Valahol, valami)

- Egy régi költő új kötetéről (Lakatos István: Kései megperzselődés)

- Háztűznéző (Csoóri Sándor: Futás a ködben)

- Ezer új és ezer régi (Müller Péter Sziámi: Dalszövegkönyv. Összes: 1980-2005)

- Folyamatos múlt (Várady Szabolcs: A rejtett kijárat)

- Széljegyzet Borbély Szilárd verseihez