Kertész Imre - 2002. Irodalmi Nobel díj

Irodalom

   
   Stockholm, 2002. október 10. (MTI) - A 2002. évi irodalmi Nobel díjat a svéd Királyi Akadémia a magyar Kertész Imrének ítélte oda "munkásságáért, amelyben a történelem barbár önkényének kiszolgáltatott törékeny ember tapasztalatait mutatja fel" - jelentették be kora délután a svéd fővárosban.
   
   
    A legrangosabb irodalmi elismerést odaítélő Svéd Királyi Akadémia indoklásában rámutatott: a 72 éves magyar író műveiben azt örökítette meg, amit a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átélt.

    - Kertész Imre munkássága azt kutatja, lehetséges-e még az egyéni lét és gondolkodás egy olyan korban, ahol az emberek csaknem teljesen a politikai hatalom alávetettjeiként élnek. Kertész számára Auschwitz nem véletlen, kivételes esemény, hanem végső, logikus fázisa annak a megalázásnak és rombolásnak, amelybe a modern világ az emberi lényt veti - folytatódik az indoklás.
    Kertész Imre az első a magyar irodalomban, akit Nobel-díjjal tüntettek ki. A díjat december 10-én veheti át, a hagyományoknak megfelelően az Alfred Nobel halálának évfordulóján tartott ünnepségen. A díjjal ebben az évben 10 millió svéd koronának (mintegy 1 millió USA-dollárnak) megfelelő összeg jár.
    Az író óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy a magyar írók közül elsőként megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
    - Nagy-nagy örömmel fogadtam a hírt, de ha nem kaptam volna meg, akkor se keseredem el, mert megmaradt volna nekem az írás, s az mindenért kárpótol - nyilatkozta az MTI-nek szerdán Berlinben, ahol éppen tartózkodik. A hír ismertté válása után néhány perccel Medgyessy Péter miniszterelnök is felhívta Kertész Imrét és gratulált neki.
    Kertész Imre 1929-ben született, 14 éves korában megjárta Auschwitzot. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948-1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás volt, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.
    Első regénye a Sorstalanság több évi várakozás után jelenhetett csak meg 1975-ben, s aratott sikert. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté. A Kaddis a meg nem született gyermekekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre, amennyiben főszereplője a gyermektelen és ezáltal befejezett sors mellett dönt. Írásainak fő témája a XX. század szörnyűséges története, a gyűlölködés, a népirtás, az emberi lelkekben élő embertelenség.
    További művei: A nyomkereső, A kudarc, Detektívtörténet, Jegyzőkönyv, Az angol lobogó (elbeszélés), Gályanapló, A holocaust mint kultúra (esszé), Valaki más: a változás krónikája, A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt.
    Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít - többek között Freud, Hoffmannstahl, Nietzsche, Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.
    1983-ban Füst Milán-díjat, 1989-ben József Attila-díjat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1996-ban Márai-díjat kapott. 1997-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1995-ben Brandenburgi Irodalmi Díjat, 1997-ben a lipcsei könyvvásáron nagydíjat kapott, elsősorban a Sorstalanság című művéért. 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat. 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt című német országos hetilap irodalmi díjával tüntették ki. 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek (Pour le Mérite), amely a művészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés.
   
   

 
   Kertész Imrét kitüntették Németországban
   
   Berlin, 2002. október 9. (MTI) - Eddigi életművéért Hans Sahl-díjjal tüntették ki Kertész Imre írót szerda este Berlinben. A 10 ezer euróval járó díj 1995 óta létezik, a Szövetségi Köztársaság Szerzői Köre elnevezésű értelmiségi társaság adományozza évről évre a nácik elől menekülni kényszerülő író és újságíró, Hans Sahl emlékére.
   
   A Szerzői Kör azzal indokolta döntését, hogy Kertész Imre a trilógiát alkotó Sorstalanság, A kudarc és a Káddis a meg nem született gyermekért című művekkel "beírta magát a világirodalomba", megörökítve a nyugati civilizáció legtraumatikusabb fejleményét, a náci táborok világát.
   
   
    Kertész Imrét 1944-ben először az auschwitzi haláltáborba deportálták, majd Buchenwaldban került, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. A díj névadójával az rokonítja - mondotta szerda este -, hogy ugyanúgy, mint Hans Sahl, ő sem bízik az ideológiákban.
    A zsidó származású Hans Sahl 1902-ben született nagypolgári családban. 1933-ban menekülni kényszerült a nácik elől, előbb Prágába, majd megjárva Amszterdamot, Zürichet és Párizst is, az Egyesült Államokban lelt nyugalomra. A baloldaliként induló Sahl számos német nyelvű lapot - Neue Zürcher Zeitung, Süddeutsche Zeitung, Die Welt - látott el kulturális témájú anyagokkal. Magas kort megérve 1993-ban hunyt el Tübingenben.
    A Hans Sahl-díjjal eddig olyan, Magyarországon is ismert írókat tüntettek már ki, mint Günter Kunert, Jürgen Fuchs, Reiner Kunze.