 |
| Lajtha László |
(MTI) - "Hézagpótló munkákról van szó, hiszen reflektorfényt vetnek nemcsak Lajtha László életművére, hanem megvilágítják, milyen személyiség volt a XX. század kiemelkedő zeneszerző egyénisége" - hangsúlyozta a könyvbemutatón Hollós Máté zeneszerző, hozzátéve, hogy bár a kötetek között nincs átfedés, érdemes azokat együtt olvasni.
Hollós Máté emlékeztetett arra, hogy bár Lajtha teljes szellemi harmóniában élt, politikai alapon erősen háttérbe szorították. Felidézte, hogy Lajtha László családjával 1947-48-ban Londonban élt egy évig, filmzenét írt Georg Höllering (George Hoellering) rendező-producer felkérésére, aki T. S. Eliot Murder in the Cathedral (Gyilkosság a katedrálisban) című verses drámájából készített filmet.
A szerződés lejártakor Lajthát sokan féltették a kommunista Magyarországra való visszatéréstől, ő mégis hazajött. Itthon gyanúsnak találták, zaklatták és mellőzték - tette hozzá egykori néprajzos munkatársa, a 89 éves Erdélyi Zsuzsanna a könyvbemutatón.
Népzenei kutatómunkájáért 1951-ben kapott Kossuth-díja sem javította Lajtha helyzetét, a pénzt szétosztotta a nála is szegényebbeknek és megalázottabbaknak. A zeneszerző így egzisztenciális kényszerből vállalta a népzenei gyűjtőmunkát a Nyugat-Dunántúlon, valóban úttalan utakon - mutatott rá Erdélyi Zsuzsanna, aki a többéves közös munkában elhangzott őszinte beszélgetéseket rögzítette a "kockás füzetben".
Bár sokáig úgy vélte, nem tartoznak a nyilvánosságra, most úgy hiszi, minthogy gondoskodhatott a megfelelő megjelenésről, közreadhatja a füzet tartalmát - árulta el Erdélyi Zsuzsanna, akinek saját, Lajthával kapcsolatos emlékei zárják a könyvet.
A Két világ közt című kötetben 33 interjút ad közre Solymosi Tari Emőke, aki a két most megjelent könyvhöz összesen 800 lábjegyzetet készített, hogy az olvasó pontosan tájékozódhasson az anyagokban.
A Két világ közt húszévnyi gyűjtőmunka eredménye: a szerző hosszas beszélgetéseket folytatott Lajtha özvegyével, Hollós Rózával, fiaival, Lászlóval és Ábellel, valamint a zeneszerző közeli barátaival. Közülük sokan már nem élnek, mint például Henry Barraud francia komponista, akivel kiterjedt levelezést folytatott a zeneszerző.
A kötetben szereplő beszélgetésekből fény derül Lajtha életének számos érdekes részletére is: megtudhatja belőle például az olvasó, hogy miért kellett a zeneszerzőnek regénybe illő módon, leányszöktetéssel házasságot kötnie, hogy mit gondoltak róla a diákjai, akikkel hetente egyszer fürdőbe ment, hogy zsidókat mentett a háború alatt, s hogy mennyire fájt neki, amikor muzsikájáról itthon egy kritikus azt írta: a francia parfüm és a magyar gulyás keveréke.
