Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Elindult, hogy hazugsággal keresse meg a kenyerét. Ment, ment, de biz nem sokáig ment, összetalálkozott egy másik legénnyel. - Jó napot! - mondta neki. - Jó napot! Hova mész? - Hát én elindultam valamerre, hogy valami ingyen ennivalót keressek. - Én is éppen oda indultam - mondta a másik. - Tudsz-e nagyot hazudni? - Tudok. Te tudsz-e reá még nagyobbat? - Én is tudok. - Akkor menjünk együtt! - Menjünk! Elindultak vándorolni. Hát ahogy mennek, mennek, egyezkednek, szembe jön velük egy alispán hintón. - Jó napot, legények! - Jó napot! - Hol voltatok? - Mi Pesten. - Dehogy voltatok Pesten, most mentek arrafelé. - Mi pedig Pesten voltunk: - Ha ott voltatok, akkor mondjátok meg, hogy Pesten mi újság. - Arra ne menjen, mert ott nagy az újság - mondja az egyik legény. - Hát mi az újság? - Ott akkora madarat mutogatnak, hogy egyik szárnya Pesten s a másik Budán van. - Menj el, te nagy hazug, hát hogy mondhatsz ilyet? Ekkora madár a világon nincs - mondta az alispán, s mert hazudott a legény, kiadta a parancsot a hajdúnak: - Hajdú, huszonötöt a fenekére! Le is húzzák a hazug legényt, s huszonötöt rávernek a fenekére. Azt mondja a legény nagy mérgesen: - Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak! Hogy mert engem megveretni, amikor tudom, hogy ez igaz? Megijedt az alispán, s megkérdezi a másik legénytől. - Igaz-e, amit mond a barátod? - Hát azt én nem tudom, hazudnék, ha mondanám, de azt láttam, hogy akkora nagy tojást mutogatnak, hogy két vasrúddal emelgetik. Gondolkozik az alispán. Hát azt a nagy tojást csak az a nagy madár tojhatta. - Adok száz forintot, csak ne mondd meg senkinek, hogy megvertelek. Oda is adta a száz forintot, s a legények mentek tovább. Nem sokáig mentek, megint találkoztak egy hajdúval, s egy hintóval, amiben ismét egy alispán ült. - Jó napot! - Jó napot, legények, hol voltatok? - Mi Pesten. - Hogy lettetek volna Pesten, mikor most mentek arrafelé? - Mi pedig ott voltunk. - Ha ott voltatok, akkor mondjátok meg, hogy mi újság. - Mi újság? - mondja az egyik. - Nem is merem mondani. Meggyulladt a Duna. - Ó, menj el, te! - hitetlenkedett az alispán. - Hát a Duna hogy gyulladt volna meg? - Pedig meggyulladt, s szalmát hordanak bele, hogy eloltsák - bizonygatta a legény. Azt mondja erre az alispán: - Hajdú, huszonötöt a fenekére! - Hát abba a szent helybe rávertek huszonötöt a fenekére. - Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak, amiért ártatlanul megvert! - kiabálta a legény. Gondolkodik az alispán, s kérdezi a másik legényt: - Te igaz, amit a barátod mond? - Hát azt én nem láttam, hazudnék, ha én mondanám, hogy igaz. De azt tudom, hogy annyi a sült hal, hogy nem lehet lépni tőle. Gondolja magában az alispán: hát akkor csakugyan meggyulladhatott a Duna, hogyha annyi sült hal van ott. - Ne mondd meg, az istenért, senkinek, hogy megvertelek! - kérte, s adott a legénynek száz forintot. - Dehogy mondjuk! - ígérték azok. Mentek tovább. Hát ahogy mentek tovább, megint jött egy alispán. - Jó napot, legények! - Jó napot! - Hát ti hol voltatok? - Mi Pesten. - Ne mondjátok, most mentek arrafelé. - Mi pedig ott voltunk. - Hát mi újság Pesten? Ha ott voltatok, mondjatok valamit! - Jaj - mondta a hazug legény -, az égből egy darabocska leszakadt. - Ó, menj el te, hát ha leszakadt volna, akkor itt is le volna szakadva. Hogy mondhatsz ilyet? - Pedig ez az igazság - mondta a legény. - Hajdú, huszonötöt a fenekére! - kiáltott erre az alispán. Amikor rávertek huszonötöt, megfenyegette a legény az alispánt: - Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak, hogy engem ártatlanul itt megveretett. Kérdezte az alispán a másik legényt: - Hallod-e, igaz, amit a barátod mond? - Hát azt én nem tudom, nem akarok hazudni, én ezt nem láttam. De azt láttam, hogy egy hatalmas lajtorja van a földtől az égig odatámasztva, s azon az angyalok sírva járkálnak le s fel. - Hát akkor igaz lehet - mondja az alispán. Adok száz forintot, csak ne mondjátok meg senkinek a verést! Oda is adta a száz forintot a legényeknek, s azzal az alispán ment egyfelé, a két legény a háromszáz forinttal másfelé. S örvendtek, hogy három megveréssel kerestek háromszáz forintot. S még ma is élnek, ha meg nem haltak.
