Volt a világon egy öregember, az egyszer kinn járt a selyemfű réten. Mikor jött hazafelé, fogott egy egeret. Amint hazaért, látja, hogy kislány lett az egérből. Nőtt a kislány, nagylány lett belőle, azt mondta: - Én csak akkor megyek férjhez, ha olyan férjet találok, aki a legelébbvaló. Az öregember elment keresni olyan férjet, aki a legelébbvaló. Elment a Naphoz. A Napnak a szolgája azt mondta, hogy várakozzon estig, mert a Nap úr most éppen oda van a Földet megvilágítani. Estefelé hazajött a Nap úr a lova hátán. Azt mondja neki az öregember, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a Nap: - Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam erősebb a felhő, mert az engem eltakar. Elment az öregember a felhőhöz, kérte, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a felhő: - Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam előbbre való a szél, mert az engem ide s tova hajkurász. Elment az öreg a szélhez. Azt mondta a szél: - Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam elébb való a vén Mátra hegye, mert azt én nem bírom megmozdítani. Elment az öreg a Mátra hegyéhez, s kérte, vegye el a lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a Mátra hegy: - Én nem vagyok a legelébbvaló, énnálam erősebbek azok a kis egerek itt a tövemben, mert én még azokat nem bírtam összenyomni. Az öreg elment az egerek királyához, hogy vegye el az ő lányát feleségül, mert ő a legelébbvaló. Az egerek királya befogott sok egeret egy hintóba, elment a lányért. A lány visszaváltozott egérnek, összeházasodtak, ma is élnek, ha meg nem haltak.
