A filozófia tudományterülete általában úgy él a köztudatban, mint egy hihetetlenül elvont, nehezen érthető, és ami a legmeghatározóbb: az élettől és valóságtól teljességgel idegen jelenség. A filozofál szó mára egyértelműen a felesleges fecsegés, túlgondolás negatív konnotációjává degradálódott, ami nem is csoda a minket körülvevő - közhelyesen szólva - felgyorsult világban, amely ontja magából a kézzelfogható, sokszor lebutított tényeket és az ügyeit intéző, rohanó ember prototípusát puszta gyakorlatiasságra sarkallja. A filozófia szakosok így megmaradnak félmosollyal lesajnált csodabogaraknak, hiszen a tetemes részében elméleti síkon mozgó tudományt a gyakorlatcentrikus mában nem éppen divat értékelni.
Az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület november 22-én, a filozófia világnapja alkalmából megrendezett nyílt napján a Rigó utcai központba lépve már az első pillanatban kellemesen csalódom, ahogy a zsúfolt előadóteremben nehezen helyet találva körülnézek. Az idősekből és fiatalokból vegyesen felépülő közönség már első pillantásra összeszokott közösség hatását kelti, és az oldott hangulatnak köszönhetően néhány percen belül az illetéktelenség kellemetlen érzése is könnyedén elpárolog belőlem. Apáti János, az egyesület oszlopos tagja és tanára éppen a szervezet ars poeticáját taglalja, így világossá válik számomra, hogy a szervezet nem pusztán filozófiával, hanem - annak intenzív, mindent átható alkalmazásán keresztül - környezetvédelemmel, szociális tevékenységekkel, katasztrófavédelemmel és kulturális eseményekkel is foglalkozik. Így széleskörű tevékenységükbe tartozik a nemzeti parkokkal és a közterület-fenntartó intézményekkel való együttműködés, de a hátrányos helyzetű családok és gyerekek segítése, illetve az árvízvédelem sem idegen tőlük. Az 1957-ben Buenos Aires-ben alapított nemzetközi szervezet 1986 óta működik Magyarországon - a fővároson kívül a többi közt Szegeden, Győrben és Székesfehérváron -, kurzusaik az ókori görög és római filozófiától az egyiptomi és tibeti filozófián keresztül egészen Indiáig terjednek.
A filozófia világnapja alkalmából rendezett nyíltnap utolsó előadása a filozófia korunk válságára adott válaszait keresi: a közönség csoportokban, a valós életre alkalmazva, gyakorlati szempontból beszéli meg a neki jutott idézetet. "A valódi pedagógia arra tanít, hogy hogyan kell tanulni, tapasztalatot levonni és élni" - áll a cetlimen a Jorge Angel Livragától, az Új Akropolisz alapítójától származó idézet. A kezdeti bizonytalanság gyorsan csap át termékeny vitába. "Svédországban a társadalmi szolidaritásra nevelés már az óvodában elkezdődik" - mondja egy férfi, hiszen a gyerekek már ebben a korban árvaházaknak gyűjtögetnek. "Én egy örök gimnazista vagyok" - szólal fel az egyik hallgató, aki szerint felháborító, hogy egyes diákok a falhoz vagdossák a könyvüket az érettségi után. A pedagógia és tanulás fontosságát hangsúlyozva Apáti János megjegyzi: nem véletlen, hogy az egyesület egyik alapvetése, hogy az lehet tag, aki hetente tanul. A kétórás beszélgetés alatt rengeteg téma felmerül, egy idősebb úr például a hatalom és jog fogalmának egybemosódása miatt kel birokra egy társával, de a vita végül hatalmas nevetésbe torkollik. "Jobbá válhat minden, ha az ember érti, élvezi és éli, amit tanul" - kerül fel a teremben található táblára. Megnyugtat a tudat: ezen az estén én is tanultam valamit.
