A 2000 óta működő Momentán Társulat évek óta töretlen lelkesedéssel teljesíti a kortárs irodalom népszerűsítésének nem éppen könnyű misszióját. Kex és tea című felolvasóest-sorozatuk során nem kisebb írók kerültek már reflektorfénybe, mint Esterházy Péter, Szabó T. Anna vagy éppen Parti Nagy Lajos. Verseik mellett egyúttal a költők is megjelentek, hogy egy spontán, kötetlen beszélgetés erejéig maguk is hozzájáruljanak a nem mindennapi, "kexszel" és teával édesített esthez.
A Momentán - a maga nemében egyedülálló - kezdeményezése minőségi improvizációs színházzá avanzsált, de gyökereiket nem feledve azóta is szövik az általuk teremtett hagyomány egyre erősödő fonalát. Ezúttal - némi rendhagyó aromát csempészve a "kexbe" - nem egy országosan ismert szerző, hanem tizenkét, a dokk.hu irodalmi portálon (a "kikötőben") publikáló költő került górcső alá. Tizenkét női szerző, avagy nőnemű költő - a költőnő kifejezést szándékosan mellőzöm, többen ugyanis kikérik maguknak e titulust.
A Momentán Társulat a szelektálás tekintetében Jónás Tamás dokk-szerkesztő javaslatát vette figyelembe, aki hogy, hogy nem, ezúttal csak női szerzőket ajánlott a versrengetegből. Ezek alapján végül Simonyi Balázs válogatta ki a társulat tagjaihoz idomuló, lehetőség szerint személyre szabott verseket, amelyek Pirisi László zongorakíséretével kerültek a közönség elé.
A Marczibányi Téri Művelődési Központ félhomályos termében forralt bor és tea illata lengi körül a várakozás pillanatait: a Roxette Listen To Your Heart című örökzöldjének dallama kellő alaphangulatot teremtve vezeti fel a tizenkét szerző tematikus sorba - úgymint szerelem, szakítás, dalok, hétköznapok, filozófia, rezignáció - rendezett írásait. Semmi hókuszpókusz, a középen árválkodó széken sorban váltják egymást a színészek: egy-egy vers erejéig férfi-, avagy női hangba bújtatva a mégiscsak női szerzők tolla nyomán született írásokat. Érdekes, hogy a női vers - ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni - hogyan szólal meg a két nem tolmácsolásában: ide-oda mozogva, olykor épp az ellenkező nem alkalmi tükrében nyerve működőképes formát. "Így a szerzők is letesztelhetik a műveiket, hogy hogyan működnek közönség előtt" - mondja Simonyi Balázs az est kezdetén.
Haraszti Ágnes, aki korántsem kezdő költőként szerepel a repertoárban, szintén ezt az aspektust emeli ki: ő leginkább arra kíváncsi, hogy a jelenlévő szerzők - akik közül sokan korábban sosem hallották ilyen módon a verseiket - hogyan fognak reagálni. "Nagyon fontos számomra a mondott vers. Hogy olyan verseket írjak, amiket fel lehet olvasni" - mondja. Az egymást követő költemények közti zongoraszóba taps vegyül, némileg megtörve a felolvasóestté, versfolyammá válás szándékát, persze az elismerés azért így is értékelendő.
A felolvasás utáni beszélgetés az ígéretes kezdetet követően - a legtöbb verssel szereplő Fűri Máriáról például megtudjuk, hogy vegyész - kissé belterjes, meddő vitává fajul, ahol döntően két szerző tartja magánál a szót. Persze hamarosan a nőiség ezúttal megkerülhetetlen kérdése is fókuszba kerül. Széll Zsófia az anyai kötelességek költészetre tett áldatlan hatásairól beszél, egy néző azonban hozzáteszi: amikor alkotnak, alkossanak, amikor gyereket nevelnek, neveljenek gyereket, és legyenek tisztában azzal, hogy hatalmas kincs van a kezükben.
Egy-egy pillanatra költői sorsok is felvillannak: Standovár Ágota például egy baleset utáni íráskényszer nyomán ragadott tollat, Zilahi Anna ideges lesz, ha időszakosan rátör az ihlet, Kiss Gabriella pedig szeretné az írásban is megtalálni a futás minden mástól függetlenítő hatását. A Momentán-kex ezúttal nem volt olyan krémes, mint a megszokott - túl sok volt a hozzávaló -, ám legközelebb igazi ínyencség, Csukás István kerül terítékre.
