Egyszer egy favágó az erdőben dolgozott. Sok baja volt a nagy tögyfatuskókkal, meg már el is fáradt. Leült egy tuskóra, és kezdte szidni Ádámot meg Évát, amiért ettek a tilott gyümölcsből. Ha azok abból nem ettek volna, neki nem kéne most itt fát vágni. Épp arra járt egy király vadászni. Hallgatja, hogyan átkozza az öreg favágó Ádámot meg Évát. Gondolt egyet, és megszólította a favágót: - Adjon isten, öreg! Csak elhallgattam, hogy milyen bajban vagy te ezzel a favágással. Tudod mit? Gyere velem, ott élsz majd az én kastélyomben, ott kipihenheted magadat. Az öreg ráállt, elfogadta, amit a király mondott. Ahogy a kastélyhoz értek, a király kiadta a parancsot, hogy viseljék gondját az öregnek, semmiért ne bántsák. Aztán bement a negyedik szobába, elővett két tányért meg egy egeret, az egeret a két tányér közé tette, és kijött. Azt mondta a favágónak: - Hallod-e öreg! Itt nálam holtig elmaradhatsz, semmi dolgod se lesz, ehetsz ihatsz, azt csinálhatsz, ami jólesik, csak a negyedik szobába nem szabad bemenned! A szoba nyitva lesz, de te meg ne próbálj bemenni! Az öreg favágónak csakugyan jó dolga volt, mindent készen kapott, dolgoznia nem kellett, egész nap csak lógázta a lábát. Egyszer mégis eszébe jutott, hogy vajon miért is nem mehet ő be a negyedik szobába. ,,Eh - gondolta -, a szoba úgyis nyitva van, bemegyek én, meg ki is jövök, nem tudja azt meg senki!" Úgy is lett. A szobában nem volt semmi, csak az asztal közepén volt két tányér egymásra borítva. Már ezt csak megnézi, mi van a kér tányér között! Fölveszi a fölső tányért, de az egérnek se kellett több, usgyi kifelé! Az öreg, amint látta, hogy az egér ki akart szökni, megijedt, a fölvett tányérral újra le akarta borítani az egeret, ezért jól rácsapta a tányért a másikra. A két tányér összetört, az egér meg elszaladt. Az öreg kijött a szobából, de tudta, hogy rossz fát tett a tűzre. A király mindent megtudott. Magához hívta az öreget: - Látod-e, öreg, te se tudtad megállni, hogy át ne hágd a tilalmat! Eddig jó dolgod volt, most mehetsz vissza, az erdőbe! De mostantól kezdve Ádámot meg Évát ne szidjad többet, amiért megszegték a tilalmat! Nem volt mit tenni, az öreg visszaballagott az erdőbe.
