A Ködlámpa nevű rendezvénysorozat következő vendége Király Levente lesz, akit a szintén költő Kiss Judit Ágnes faggat majd február 13-án, hétfőn. A rendezvény eddigi mérlege stabilan 20-30 fős közönség a Kópia Kávéházban (1064 Zichy Jenő u. 4.).
Az előzetesen meghirdetett programhoz képest mindez változás, hiszen előzetesünkben ezen a napon Székely Szabolcs lépett volna fel, ám őrá február 20-án kerül majd sor. Kedvcsinálóként álljon itt a költő egyik Élet és Irodalomban megjelent rövid prózája:
Víz
? Kölcsönadná a kutyáját? ? kérdeztem a gyanakvástól bandzsító bal alsó szomszédot.
? A vizesek? ? kérdezte.
? Ja-ja ? feleltem, és akkor végre beengedett. Megvártuk, míg a vízügyesek felmennek a lépcsőn, addigra kezemben volt a póráz. A kutyát Totyinak hívják. Nagyon rendesen viselkedett, egy egész kört ment a ház körül, a legtöbb tacskó képtelen erre ? már biztosan unta a gazdáját. Legjobban a keverékeket és a juhászkutyákat kedvelem. Ők mintha értenék, miről van szó. A nagyobb testű vadászkutyákkal a legnehezebb, de csak ha nincsenek jól idomítva.
A vízügyesek kitartóak voltak, de szerencsére Totyi is jól bírta; én meg hagytam, hadd szaglásszon csak, amennyit akar. A többi kutya nem nagyon érdekelte. Megköszöntem az öregasszonynak a segítséget, felajánlottam, megjavítok valamit, ha esetleg elromlott, de nem akadt semmi, hála istennek. Mindenesetre meghagytam özv. Szabó Károlynénak, hogy ha tudok segíteni, szóljon, ott lakom a harmadikon, középen, a tízbe.
Akkor most a vízügyesek nem jönnek legalább egy hétig, vagy ha jönnek, az se érdekel, megint leviszek pisálni egy kutyát. Van a házban vagy öt, mindegyiket hurcolásztam már. Cserébe megjavítok ezt-azt.
Fizetnék én a vízért, de hát nincs miből, inni meg kell. Még szerencse, hogy a vízügyesek nem törhetnek be az ajtón, és nem zárhatják el a csapomat. Ha egy házban legalább egy ember kifizeti a vizét, akkor nem lehet lezárni az egész kócerájt. Nálunk Tóthék fizetnek. Ha pénzhez jutunk, adunk nekik. A férfi jól keres, rendőr, és rendes: nem követeli, hogy szálljunk be a költségeibe, és mi tényleg szoktunk fizetni neki, ha tudunk.
Mindenki aggódik, hogy előbb-utóbb megszavazzák a vízügyesek behatolási jogát a lakásokba, de a fejesek tudják, hogy az népfölkeléshez vezetne. A vízügy keze azért mégis sokáig elér: köteles vagy beengedni őket a lakásodba, és lefoglalhatnak bármit. Ha fizetést kapsz, letiltatják legalább a felét, szóval kemény fickók. De hát olyan csóró az egész ország, ha be is vezetik a szigorítást, ugyan mit tudnak lefoglalni? Nálam sincs semmi, csak két matrac és egy rádió, meg pár könyv. Ennyi. Egész nap az utcán lógok, de azért néha itthon is jól esik ledögleni egy kicsit. Csak résen kell lenni, figyelni, milyen autó áll meg a közelben.
A vizesek ugyanúgy öltöznek, mint mi, mégis azonnal ki lehet szúrni őket. Nem tudnám megmondani, mi alapján, csak úgy megérzi az ember. Ha mégis lecsapnak egy házra, akkor az adósok mehetnek levegőzni.
A kutyasétáltatás a legjobb módszer, akkor nem köthetnek beléd. Ha csak úgy álldogálsz a közelben, könnyen kiszúrhatnak. Mostanában már a cipőt, a ruhát is lerángatják ? akkor meg hogyan keressen az ember munkát? Ha mezítláb megy, azonnal kihajítják. Úgyhogy maradnak a kutyák. Anyám mindig azt mondta, találd meg, fiam, mindenben a jót ? hát akkor legalább megtanultam a kutyákkal bánni, értek a nyelvükön.
Kutyák, friss levegő, rendszeres testmozgás, éberség, ravaszság, állandó agytorna. Egyszer még mindez hasznomra lehet. De most már aludni szeretnék: későre jár, kezd hűlni a levegő, a lakásban mégiscsak melegebb van. A radiátorban éppen csak csordogál valami langyos lé, hogy ne fagyjanak szét a csövek, azon felül mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Én vagy öt vastag takarót halmoztam fel, úgy ki lehet húzni tavaszig, na meg hamar belehelem a tenyérnyi lakást. Reggel ötkor kelek, mert korán indul itt az élet, Pesten. Jó éjt, ezt a napot is megúsztuk.
Eddig megjelent kötetei:
A legkisebb (2000, verseskönyv)
Így irtok én (2004, irodalmi paródiák)
Szánalmasan közel (2005, versek)
Versek az Élet és Irodalomban.
