Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Irodalom

Jel ez a könyv! Egy nagy felkiáltójel! A család feje mondvacsinált indokokkal elkóborol hétvégenként futballmérkőzést vagy más szerencsétlenséget nézni, csak hogy ne legyen otthon, mert elvesztette, elfelejtette valós szerepét. Miközben ebben a lebegő létben él, a család széthullik, Robika elmegy, anya főz, de kinek és minek?

A szerzők eddigi munkáik során is az élet nagy kérdéseivel szembesítették az olvasót, a befogadót. Nincs ez másképpen a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután esetében sem. Ezúttal arra a kérdésre keresték a választ, hogy érdemes-e, megéri-e mindent felrúgva, felelőtlenül elmennünk otthonról vasárnap délutánonként, még ha oly jó okunk van is rá, vagy inkább családi körben, az otthon melegében hasznosabb-e eltöltenünk ezt az időt.

Az teszi igazán izgalmassá és különlegessé ezt a kötetet, hogy a szerzők ezúttal nemcsak a kérdésfelvetésig jutottak el, de választ is találtak a dilemmára. A könyv címében a főhőssel kimondatott aranyigazság nemcsak megszívlelendő jó tanács, de a történetet megismerve bizony tanulságként is szolgál.

Részlet a könyvből:

Élt egyszer egy ember. Ezt az embert Hálló Istvánnak hívták, de
ismerősei az egyszerűség kedvéért csak úgy szólították: Hálló Istvá.

Vasárnaponként szépen repkedett ez az ember a város felett,
mert hiába volt nagy a hasa, tudott ő repülni. Ugyanis nem sörhasa
volt, hanem levegő. Egyszer csak megszívta magát, és már
emelkedett is, mint egy tajvani tehénballon.

A leírása a következő volt ennek az embernek: élére vasalt
barna pantalló, amelynek azonban az egyik szárán a vasalás éle
jobbra kanyarodott, mert Hálló Istvá feleségének a deszkája hibás
volt.

Na, látja ez az ember most vasárnap délután, amikor szépen
emelkedett, hogy nagy baleset van a negyvennégyes úton. Tudta
Hálló Istvá, hogy a negyvennégyes úton van a baleset, mert
korábban éppen a földmérési hivatalban dolgozott.

Bólintott hát a fejével, hogy lejjebb tudjon szállni, mert így
irányította magát ő a levegőégben.

Nagyon szerette irányítani magát ez a Hálló Istvá a
levegőégben.

Néha egész délután csak irányította magát, az órájára nem is
nézett, így sokszor nem tudott hazaérni vacsorára. A gyerek
mondta is neki otthon, hogy apuka, ne szállj annyit a város felett,
mert jön egy nagy szélvész, és elvisz a fenébe.

Na de ő nem törődött a jó tanáccsal, hanem csak megszívta
magát, és huss.

Egyébként Hállónak nem régóta van ez a vasárnapi emelkedése.
Mindössze hat hete történt az első eset.
Tudniillik ő mindig tubusos fafogót használt a fafogáshoz, de hat
hete elfogyott otthon a tubusos fafogó.
És ez éppen vasárnap történt.

A Csodaceruza honlapja