Január 16-án, hétfőn este héttől Pallag Zoltán felolvasó estje látható-hallható a Kópia Kávézóban (Bp., VI. ker. Zichy Jenö utca 4.), a Ködlámpa Irodalmi estek nevű sorozat idei első rendezvényén. Házigazda: Kiss Judit Ágnes.
Egy karakteres életrajz: "Pallag Zoltán 1978-ban született Székesfehérváron. Ott is érettségizett kerámia szakon, 1997-ben. Aztán két évig csak bulizott, csajozott meg olvasott, amíg rá nem jött a dologra a Fejér Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság. 1999 február 16-án, hétfőn vonult be Tapolcára. 1999 augusztus 13-án, pénteken szerelt le Székesfehérváron. Bevonulása hajnalán még a Hosszúlábú asszonyra táncolt a Steffl-ben egy asztalon, amikor leszerelt, borús volt az idő, fülében walkman volt, abban Portishead. A két zeneszám között lett érett férfi, volt laktanyafogságon, rúgta ki a barátnője (kétszer) és vették fel az ELTE régészet szakára. 2002-ben felvették török, majd mongol szakra. Egész életében híres keletkutató akart lenni, mint Goldziher Ignác. Mára rájött, hogy senki sem ismeri Goldziher Ignácot. Ezért elkezdett irodalommal foglalkozni, hogy olyan híres legyen mint... de nem akar senkit sem megsérteni. Kötete még nincs. 2005 januárjától az Árgus szerkesztője. Ars poeticája: híres akar lenni és gazdag."
Radnóti Sándor esztéta ezt írja a fiatal íróról: ?Pallag Zoltán 17 éves korában ? 10 évvel ezelőtt ? versekkel kezdte, s versekkel folytatta; az elmúlt három évben rendszeresen publikált, jó lapokban is. S méltán: fanyar hangja hovatovább felismerhetővé válik. 2004 óta prózát is publikál, s amit ismerek belőle (Pont jó a fehér kötél, Mozgó Világ, 2005/9.), azt mutatja, hogy ebben is tehetséges. Irodalomkritikával is foglalkozik, érdekes interjúkat készít (például Sinor Dénessel készült interjúja nemcsak tárgyilag volt figyelemre méltó, hanem az agg tudós karakterét is föl tudta villantani), továbbá ? mint végzős archeológus ? máris elkezdett publikálni, elsősorban a magyar régészet történetét feltáró tanulmányokat és recenziókat. Mindezek mellett az Árgus szerkesztője.?
Ízelítőül a Mutatvány ? az első főzet című írást közöljük:
?Rang szerint osztotta ki a kávékat, így a férfiak kapták meg először. De mivel nem rangsor szerint ültek, többször meg kellett kerülnie az asztalt. Hiszen ez egy megfordított világ. A hadsereg az a hely, vélekedett Májer, ahol minden másképp van. Könnyen hihetnénk, hogy ez maga a pokol. Vagy a mennyország. Mert milyen hely lehet, kérdezte magától, ahol egy húsz éves csitri parancsolgat nekem, és ha a lövészteknő ásása közben leveszem a hátamról a Kalasnyikovot, amit tudvalevőleg tilos levenni, akkor azonnal ott terem, mintha csak lesben állt volna, hogy húsz fekvőtámasz teljes menetfelszerelésben, és leérjen a has mert figyelek ám, honvéd. Ha meg nem csinálom, akkor parancsmegtagadás, és annak komolyabb következményei lesznek. Parancsmegtagadás. Ez csak természetes. Két hónap laktanyafogság. Hát az anyja picsáját, milyen nő az ilyen?
Kálnay hallgató úrhölgy utoljára kapta a kávét.
Olcsó kávészag ülte meg a kis termet, pedig drága kávé volt. A terem miatt van, gondolta a kávésfiú. Úgy néz ki, mint egy kameruni általános iskola tanítási szünetben. Szerette ezeket a túlzó hasonlatokat. A falon vajszínű dombormintás tapéta, a szoba középen nagy ebédlőasztal. Milyen nap indulhat egy ilyen teremben? Egyáltalán, mit lehet csinálni egy ilyen teremben?
Kávézni.
A tapéta a nyolcvanas évek elejére, gyerekkorára emlékeztette. Egészen pontosan a szülei szobájára emlékeztette, ahol a tévé volt. Arra gondolt, ő elmondhatja magáról, hogy nyolcvannégyben lefejelte Kudlik Júliát, a híres tévébemondónőt. Ezen félhangosan felröhintett.
A katonalány cinkos összekacsintásnak vélhette a fiú múltba révült mosolyát. Nagyon vonzónak találta, ahogy egyenruhában áll a sarokban, a kávéfőző mellett, széles hátát a koszlott tapétának támasztja, és csak arra vár, hogy ö odaszóljon neki, hogy elviheti a csészét. Ráadásul egy évvel idősebb nála.
Kudlik Júlia. A szeme csibészesen csillogott. Pedig akkor nagyon fájt neki. Túl közelről nézte a Deltát, a népszerű ismeretterjesztő sorozatot. Apja egy pofonnal figyelmeztette, hogy árt a szemének, ha ennyire közelről bámulja. Ő elvesztette az egyensúlyát, és olyan szerencsétlenül fejelte le a tévéállványt, hogy felszakadt a szemhéja. Az apjának mindig igaza volt.
Katona dolog, mondta az ügyeletes doktornő, kezében egy zsákvarró tűvel, de legalább is Májer honvédnak, aki akkor még Petikének hívtak, zsákvarrótűnek tűnt. Mire katona leszel meggyógyul. Petike majdnem bepisilt a félelemtől. Nem hitte el, hogy ez a tátongó seb valaha is meggyógyul. Azt sem hitte el, hogy valaha is katona lesz. De a fájdalom elmúlt. A seb heggé szelidült, a heg szexepillé vadult. Puszit rá.
Petike katona lett.
Petike kopasz rüszü lett.?
Pont jó a fehér kötél ? novella a Mozgó Világban
Két vers a Holmiban
