| Először is, meg kell különböztetni egymástól a dalt és az éneket. A hagyományos értelmezés szerint a dal a líra szívében szól. Az emberi lélek olyan bensőséges kifejeződése, amelyben szervesen, elválaszthatatlanul fonódik egybe értelem, érzelem és zeneiség. Az ének ehhez képest külsődlegesebb, ha tetszik mechanikusabb, személytelenebb. |
 |
| Sziklarajz az Altamira barlangból |
| Az ősember barlangjában még minden együtt volt Az ősművészet szinkretista, a szakrális rítusokban együtt él a kép, a mozgás, az ének, a ritmus és a szöveg. Cro magnoni Gesamkunstwerk. Később, az antik görögök társadalmában vagy recitálták vagy énekelték a műveket. Az epikus alkotásokat, a hexametereket recitálták, viszont az aiol strófákat lantpengetés kíséretében énekelték, sőt táncolva adták elő őket. (A líra a lant szóból ered.) A racionalistább, keményebb fejű rómaiak viszont már a strófákat sem énekelték, ők szavaltak. |
 |
| Apolló és a líra |
|
A középkorban a rondeau és a ballade formában írott verseket énekelték. Balassi Bálint ad notam jelzésű művei szintén énekelt versek voltak. Európában a XVI. századig a versek többsége énekes előadásra szánt dalszöveg volt. Később az úgynevezett magas költészet egyre inkább elvált a dallamtól. Még Arany János is terjedelmes fejezetet szentelt verstanában e prozódiai problémának. Arany mai druszája, egy következő János, a Bródy vezetéknevű szigorúan elválasztva a tevékenységét a költészettől, dalszövegírónak mondja magát. A dalszöveg alkalmazott jellegét emeli ki a költeménnyel szemben. Hangsúlyozva, a szöveget ebben az esetben megelőzi a ritmus és a melódia és a szöveg csak azzal a bizonyos, tehát egyetlen zenedarabbal hangozhat el érvényesen. A költemények megszületésénél az első feltétel lehet azonos, a második azonban nem. Weöres Sándor például több esetben is ritmusra vagy zenei előzményre kapott szövegihletet. Van olyan vélemény is, hogy József Attila a Tiszta szívvel című költeményét a Hej, tulipán, tulipán népdal hangzása szerint írta, mégis ki gondolná egy pillanatig is, hogy a halhatatlan költemény csak ezzel az énekkel együtt hangozhatna el. Meg kell különböztetnünk az énekverseket, az énekszövegeket és az énekelt verseket. Utóbbira nagyon jó példa egy bakelit, Sebő Ferenc lemeze. Emlékszem, milyen élvezettel hallgattam az ő megzenésítésében Horatius, József Attila, Weöres Sándor műveit. Arra is jól emlékszem, hogy ő épp fordítva járt el az úgynevezett dalszövegírókhoz képest. Nem a zene volt az elsődleges, Sebő kifejezetten a költemény metrumaihoz igazodva komponálta a zenét. A kifejezetten énekszövegeknek írt daraboknak van egy jellemzője, még akkor is, ha örökzöld slágerek, akkor is azzal a ritmussal idéződnek fel bennünk, amit a zene ad, nem a szöveg. Nézzük csak meg leírva őket, teljesen más a prozódia. |
 |
| József Attila - Sebő Ferenc: Rejtelmek |
|
A társadalmi státusszal, sőt státusz szimbólummal áll összefüggésbe a mondó pozíciója. Költő és/vagy dalnok az, akit hallunk? |
 |
| Jokulátor egy zománcos bronztálon (XIII. század) |
|
A dalnok az ismeretlen ősművészeti vagy népdalalkotó kollektívum és a könyvnyomtatás elterjedésével elterjedt individuális költőstátusz között áll. Kiválóan elsajátították a költői nyelv formuláit és az énekmondás sémáit, úgy, hogy variálni, módosítani is tudták őket. Az ókori görögöknél az aidosz, később rapszódosz. A koraközépkortól kelta bárdok, angol scapok, izlandi szkaldok, magyar regősök voltak azok a dalnokok, akik az arisztokrácia hősi hagyományait őrizték, a trubadúrok a nemesekhez fűződő hűbérien gyengéd, szerelmi világát. A szórakozató oldal dalnokai a középkori jokulátorok, goliárdok, vágánsok, igricek, hegedősök. Én nem leszek a szürkék hegedőse, Ki ne érezné azt, hogy manapság van egy olyan nyomás társadalomban, hogy a költőnek "a szürkék hegedősének" kell lennie. A szürkék hegedősének, vagyis az átlagember bohócának. Mi az oka annak, hogy a költő-pozíció közeledik a dalnok pozícióhoz? Rejtett brutalitás. A show business rejtett brutalitása? Mindannyian tudjuk, a jó pofizás mögött életre halálra megy a játék. Domesztikál bohóc. (Kussolj vagy viccelj!) Ma valahogy nem szeretik, ha a szentlélek hajtja a költőt, de azt se, a ha drog, alkohol, a korcsma gőze. A polgárság visszaüt a dandynek és a vátesznek. Mi az oka annak, hogy a költő-pozíció közeledik a dalnok pozícióhoz? A demokrácia elterjedése? Az amerikai eredetű globalizáció? Vagy az énnek egy újfajta önszemlélete - alkossam újra jelenlétemet a valós helyemen, amely egyszersmind virtuális. Mindenesetre a dalnokszerű alkotásnál újra komolyabb funkciója lesz a formakultúrának a költői nyelv, a mondás sémáinak biztos elsajátításának, variálni tudásának. A kötött forma posztmodern újjászületését éljük. A bensőséges lélek a könyvnyomtatás széleskörű elterjedésével is összefügg, az írással mindig valamilyen introverzív absztrakció is együtt jár. Ma a másodlagos oralitás korát éljük, a fellépések szaporodó száma is ezt bizonyítja, persze fel is veszik ezeket videóra, magnóra, ilyen szóbeliség ez. Egyébként a show business terrorja persze nem lehet mindenható. A szépirodalom olyan, mint Kutuzov Oroszországa Napóleon támadásakor. Befogad sokféle szemléletet, beszédmódot, de olyan tágas, hogy nem képes egyetlen egy irány sem diktatórikusan leigázni, mindig megőrzi ezt a távlatosan s befoghatatlan komoly felelőtlenségét. |
 |
| James Martin: Ágy és kád Arles-ban |
|
A posztmodernitás egyik lényeges jellemzője a magas művészet és tömegkultúra interpenetrációja, egymást áthatása. Ebből a szempontból merül fel tehát költészet és énekszöveg kapcsolata is. Vagyis ha kiolvasható a versből, hogy úgy alkották meg, hogy csupán egyetlen befogadási csatornán lehessen érvényesen befogadni, vagy költeményként, vagy dalszövegként, az modern szemléletre utal, ellenben, ha több csatornán hat a szöveg, vagy, két minőséget dekonstruálva egy harmadikat hoz létre, se tömegkulturális termék, se a régebbi értelemben magas költemény, hanem oly módon ez is, az is, hogy egyszersmind távolságot is teremt ezektől az észlelési kódoktól - akkor posztmodern alkotással találkoztunk. |
 |
| James Martin: Blues cipőkkel |
| Az észlelés létmódja változott meg. Ma már nincs szűz tekintet, nincsen szűz hallás. Az örök érzést megölte az időben tárolható halandó hang. A legelementárisabb műfaj, a dal ily módon hirtelen fölmutatja csillogó fölszínét, ahogyan még soha, ám ebben a pillanatban az is nyilvánvalóvá válik, hogy a legproblémátlanabbnak hitt, ősfundamentumszerű hangoltság mintegy elidegenedik önmagától - retorikai alkatrészek által létesül. Hogy ez a csináltság mindig is ott volt, csak kifogástalan simára olajozva. Az én is protézis. Egy olyan világban, amelyben eleve sohasem volt rend, csak a véletlen porszemének, az embernek kivetése vizionálta-hallucinálta belé. A misztikus csend eltűnt az örök érzéssel együtt. Ma, a megannyi zajszenny korában a csend viszonyfogalom. A csenddel együtt maga a líra is az. Csak más nyelvi képződményekhez lépest nyeri el önazonosságát. Nem saját, önmagára való, bezárult rámutatása, hanem különbözés mikéntje teszi azzá, ami. A különféle közvetítő csatornák egymást rezegtetik. Ülünk egy autóban vagy belvárosi hight-tech szórakozóhelyen, halljuk a legújabb toplistás számot a rádióban, nézünk egy focimeccset a tévé, felmerülnek bennünk azok a képek, amelyet a számhoz készített videoklipben láttunk, egy filmbeli gesztusról, vagy ritmusról eszünkbe jut Horatius és róla Berzsenyi sapho-i strófájának sora - valahogy így van ez. Példának hoznám Turczi István verse:
"A középpályás sor rég összeszokott, harcedzett triász: Berzsenyi, ki "sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben" A költemény/énekszöveg esetében nagyon felértékelődnek az akusztikus vonatkozások, a ritmus, a prozódia, a tiszta verslábak, a rímelés, stb. Az énekben a szónak a materialista kerül előtérbe. Valahogy, úgy, ahogy Karinthy Frigyes írta: "Mert nekem a szó, azon kívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése, nyelvnek, szájnak, fogna, toroknak - számomra nemcsak keserű gúny, de ízes élvezet is..."(Szavak) A szóképek jelentésképzésének lehetőség feltételei nem terjedhetnek túl tágra. Tekintettel kell lenni a normára, a konvencióra, attól csak bizonyos távolságot lehet tartani. Túl messzire merészkedni tilos. A hagyomány lerombolása pedig a mű teljes kiradírozását vonná maga után. Nincs olyan halandzsa, amelynek hallatán ne villanna be önkéntelenül egy-egy értelmes szó a tudatunkban. Nem tudunk elérkezni a zéró vonalig. De milyen irányokban terjed ez az áramlás a mai magyar költészetben? |
 |
 |
 |
||
| Nádasdi Ádám | Parti Nagy Lajos | Várady Szabolcs | ||
|
A legjobb képviselői mindennek: Várady Szabolcs, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos, no meg Nádasdy Ádám. Várady Szabolcs zsenialitásában van valami neofrivol, a latinos arányérzékkel megformált versmondatok olyan távolságtartó eleganciáról árulkodnak, amely úgy szellemes, hogy nem nagyképű. Sztoikusan humoros. 6. Az orvos áriája Semmit el nem sietek. Oldala nyilal-e, Meghalni? Hogyisne! Az ön baja hagymáz? Hogy minek mi a gyógymódja, Mielőtt meghalogat, Meglehet az az ok, Aggódni nem aggódunk: Van gyógykenet és gyógypor, Hogy minek mi a gyógymódja, Várady Szabolcs A szélirány szerinted kedvező? Úgy képzeled, van benned még erő? Ha majd idézik, tudják még: ez ő? A huzattól, szemed hogy nedvező? S ha nem lesz többé hosszú ó meg ő? Kívül tágasabb. Belül csak a bő! A sanzonszerű hatás Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos művein keresztül hatott a leginkább. Parti Nagyéin át a groteszk elidegenítő változat. Karafiáth Orsolya költemény-songjai posztmodern módon muzeálisak. Kár volt búgnom, hogy ez lett a vesztünk Nézd kedveském nem kell több manőver |
 |
 |
 |
||
| Kemény István | Szilágyi Ákos | Varró Dániel | ||
|
Falcsik Mari sanzon-költeményeinek erős Nyugatos, sőt Babits-hatása van. A dalszöveg befogadási közvetítése nála afféle beat korszakos generációs nosztalgia logika alapján képződik. A legösszefoglalóbb produkció ebből az irányból (nonszensz kuplé, sanzon) Varró Dánielnél olvasható-hallható. Ő az Ének című versében, szinte programatikusan vállalta fel az ének-műfajt. De jaj, van úgy, hogy jókedvű a költő, Nem leszek álszerény, jómagam, Payer Imre is alkottam a tárgyba vágó szövegeket. Az éneket illetően a sanzon és a rap mellett én a blues-hoz kapcsoltam azt a művemet, amelyet úgy szántam költeménynek, hogy a blues közegében, a Stop breaking down, a Manish boy közegében is megszólaltatható legyen. Payer Imre Akárhányszor Ikarosz, szárnyalsz az ég Hiába hullsz, hiába zuhansz Táncolj hát Ikarosz! Kondenzcsikokon, De tőlem, Payer Imrétől ered a már közismert darab, a Fehér cápa éneke is. Ez olyan költemény, amelyet társadalomfilozófiai songként is elő lehet adni. Payer Imre Úszom az éjszaka zord vizében Szelje a hab taraját akárki Cápagyomorban ódonok, újak. A radikálisan modern avantgárdban mindig is volt valami elemien premodern. Az erős tagadás nagyon közel van ahhoz, amit tagad. Az avantgárd tudatalattijában mindig ott dörömböltek a feudális, antik és ősemberi tamtamok. Például a nagyon kulturált Szilágyi Ákos felejthetetlen performanszai, akusztikus lírájának hangban megvalósuló eseményén éreztem, a cél valami olyan, ami annak idején akár egy rítusban zajlott. Érdekes, hogy mind polgári előadótermekben, tantermekben zajlott, de az intenciót lehetett érezni a levegőben. Persze, mert a varázskör bárhol meghúzható. CD-re került előadásban ugyanez már posztmodernné válik. Ironikusan eltávolítottá is. fenn a bércen Arra már Farkas Zsolt is felhívta a figyelmet egy lábjegyzetében, hogy az alternatív dalszövegek erősen hathattak egyes Tandori utáni lírikusra. Kétségkívül, Kemény István Koboldkórus versében van valami az akkori underground dalok feeling-jéből. Megnézünk, amikor szarni akarsz a vécén. Ez csak a délelőtti dalunk. Nőni, nőni, különben mi növünk, Érdemes megjegyezni, számos olvasónak Petri György egyes művei kifejezetten költészet és énekszöveg kapcsolatában is tetszik, hallottam már olyat, hogy a költő Shakespeare Az vagy nekem versén ironizáló költeménye (Az vagy nekem) valahogy kispálos, csak jobb, elidegenítőbb és intellektuálisabb. |
 |
 |
 |
||
| Peer Krisztián | Poós Zoltán | Térey János | ||
|
Többen tehát a sanzon felé tágítják a költészetet, mások, Peer Krisztián, Térey (Termann) János, Poós Zoltán és nem utolsó sorban Orbán János Dénes a rep felé. Emlékszem, kisebb vita is zajlott az ezredforduló körül, megteheti-e a költő ugyanazt a reppel, mint a sanzonnal. A reppel, az volt a baj, hogy durván széttöri a nyelvet. Ha nem olvasol, hát dalolok most, * Habár a lét csak egy fakó zokni, Vannak olyan szerzők is, akik őrzik a magas kulturális bástyákat, s így közelítik - irodalmias ízzel - költészetet és éneket. Ahogy Kiss Judit Ágnes: Lidérc Fekete jérce barna tojása Fekete csirke hozz aranyat ma Két kék fényszem vonz a mocsárba Ördögi szerelem ez így tép széjjel Vagy ahogy Novák Valentin: Mintha-kertbe rakott téged, Lárai Eszter kissé az avantgárd felé közelíti a dalt. fészekből hull a fióka Összefoglalva: A mai kor egyfelől állatias, másrészt túlságosan és gépiesen agyi. Analógiával élve, a színjátszásról Latinovits Zoltán még azt írta, hogy agy, szív és szex szintézisének kell megjelennie a színpadon, ekkor jöhet létre a színész és közönség igazi találkozása, ekkor történik meg igazából a darab, jön létre a rejtelmes áramkör. Kétségtelen, hogy a mediális csatornák tudatosítása és szisztematikus variálása az agy felé billenti el a mérleget. Az ősművészeti szkretizmus lehet, hogy visszatér, de hogy?! A szakralitás, a hit elvész. Valahogy sterillé válik a kulturális tapasztalat. Így lesz a medveistenből médiakonfiguráció. Sztanyiszlavszkijnak nagyon nem tetszene ez a művészetfelfogás, nem teremtődik meg az áramkör? Kétségtelen, hogy Karafiáth Orsolya nagyon kacér szövegeinél is érezhető a száz százalékos kiszámítás, a latolás. A kreativitás ebben az esetben inkább a spekulációval, mint az intuícióval szinonim fogalom. Olyan műről van ilyen esetben szó, amely tudatosan úgy készült, hogy két mediális csatornán is befogadható legyen egy ugyanaz a szöveg. Tulajdonképpen megkettőzné egy írás, egy anyag létét. Ahogy a középkori királyokról írta Michel Foucault, hogy az ő testüknek kettős jelentésük volt (biológiai és spirituális). Tehát nem a könnyű műfaj köpönyegébe bújt költeményről, megzenésített versről beszélek, hanem kétlakiságról az esztétikai tapasztalatban. Igazából azok tudják a legjobban csinálni, akiknek van humorérzékük, képesek a valódi könnyedségre. Tudom, hogy ez az attitűd ma nagy divat, de igazából csak kevesek születtek erre. A létezésszakmában pedig az a kihívás, hogy a Racionalizmus eredő poentírozott szellemesség képes -e mélyebb létdimenziókig is elhatolni. |
