Konferencia Günter Grassról Pécsen

Május 16-án, szerdán 10 órakor kezdődik "Az én évszázadom" - Günter Grass-konferencia a Pécsi Művészetek Házában (Széchenyi tér 7-8.)

 

Az előadások:

10.00 Wilhelm Droste: A hagyma feltalálása - megjegyzések Günter Grass Hagymahántás közben című művében az emlékezés mozgatórugóihoz

 

"A hagymának megvan az a tulajdonsága, hogy rétegről rétegre hermetikusan el tudja zárni a világtól saját múltját, ezért erővel kell felvágni, hogy a fejlődés rétegei feltáruljanak. Az ember a feltárulkozás hasonló képességeivel nem rendelkezik, mert ki van szolgáltatva emlékeinek - az emlékei pedig neki. Grass az emlékezés lényegét adó eltitkolás és végzet dialektikájában tudatosabb, mint valaha. Könyve bátor próbálkozás, hogy ezt a dialektikát aktívan elviselje és beszélni hagyja, akár magáért és maga ellen is."

11.30 Győri László: "Hagymát is hagymával" - költészet és valóság Günter Grass: Hagymahántás közben című önéletrajzi könyvében

Az előadáshoz Varsányi Gyula: Miért kell félni a házmestertől? című, a nol.hu-n megjelent interjúja ad eligazítást:

 

 

Győri László, noha személyesen és művei révén is ismeri Grasst, most először fordított tőle az Európa Könyvkiadó fölkérésére. Korábban egyebek között a világhírű német történész, Sebastian Haffner két könyvét vagy a Mozart-irodalom több darabját ültette át magyarra. Mostani munkája különleges Grass írói alkata és a mű körül kialakult polémia miatt.

 

A kortárs német irodalom egyik legnagyobbjának számító szerző tavaly augusztusban, könyvének megjelenése előtt adott interjújában fölfedte, hogy tizenhét évesen a háború vége felé a hírhedtté vált Waffen SS-ben teljesített szolgálatot (harc nélkül). Könyvében is ír erről. S bár az amerikai hadifogságban, majd később egyik munkatársa előtt sem titkolta el ezt a tényt, a nyilvánosságnak nem számolt be róla. Holott a német múlttal való szembenézés kérlelhetetlen élharcosaként dolgozott az elmúlt évtizedekben. Legnagyobb művei, különösen az úgynevezett Danzig-trilógia - A bádogdob, a Macska és egér és a Kutyaévek - ennek jegyében született. Némelyekben ezért kelt megütközést a mostani beismerés, mások viszont kapva kapnak az alkalmon, hogy végre "fogást" találhatnak a sokakat megleckéztető írón.

 

Győri László a fordítói munka részeként egy hetet töltött el Grasszal Lübeckben egy szemináriumon, ahol az író európai, amerikai, távol-keleti fordítói gyűltek össze. Mondatról mondatra végigmentek a Hagymahántás közben szövegén, amely a háború kitörésétől 1959-ig kíséri végig az író késő gyerekkorát, kora ifjúságát. Grass olvasott és magyarázott. Egy amerikai fordító például nem értette, miért kell félni egy diktatúrában a házmestertől. Megtudta. Előjöttek olyan nyelvi fordulatok, amelyeket más nyelvbe lehetetlen átültetni. "Akkor ide költsenek valamit" - kérte nevetve a szerző, aki nagyon bízik fordítóiban. Waffen SS-beli működéséről azonban nem mondott többet, mint amit már közölt.

 

- Nagyon őszinte vallomás az a néhány oldal erről a könyvben - jegyzi meg Győri. Hozzátéve, a tizenhét éves gyerek tetteit nem lehet a nyolcvanéves emberen számon kérni, viszont előbb kellett volna tisztázni életének ezt a szakaszát. És emlékeztet, hogy amikor Kohl kancellár és Reagan amerikai elnök egyszer együtt látogatott meg egy német katonai temetőt, amelyben Waffen SS-katonák sírjai is voltak, Grass nyilvánosan megbélyegezte az akciót.

 

- Nem pusztán önéletírás a Hagymahántás közben - magyarázza a fordító. Szól az emlékezésről és a felejtésről, de leginkább fejlődésregény. Grass leírja, milyen hatások érték akkoriban, "mi akadályozta abban, hogy föltegyen bizonyos kérdéseket". Miért nem volt számára riasztó a Waffen SS sem, és hogyan józanodott ki, amikor Schirach a nürnbergi perben beismerte az elkövetett szörnyűségeket. Elszámolás az élettel, nyolcvanhoz közeledve.

 

Vajon a végső? Talán nem. A fordító emlékszik, egyszer Grass titkárnője elejtette: a főnök már megint kotlik valamin".

 

 

Győri László emellett egy interjút is készített Grassal, ebből olvashatunk egy részletet:

 

"elég öreg vagyok már hozzá, hogy visszatekintsek, és könyvet írjak fiatal éveimről. Ebbe a könyvbe azonban bele kellett írnom azt is, hogy mennyire bizalmatlan vagyok tulajdon emlékezetemmel szemben. Az emlékezet hajlamos átrendezni, kicsinosítani a dolgokat, megszépíteni a valóságot, az egymással párhuzamosan zajló, de egymásnak ellentmondó eseményeket úgy rendezni, hogy azok kerek, jól elbeszélhető folyamattá álljanak össze. Le akartam írni ezeket a kétes valóságtartalmú folyamatokat, egyszersmind azt a csábítást is, amelyet ezek jelentenek. ...A másik nagy kérdés az volt, hogy mettől meddig terjedjen az az időtartam, amelyet le kell írnom. Gyerekkorom végétől - a gyerekkort szinte teljesen kihagytam -, harminckilenctől írtam meg, amikor a háború kitört Danzigban, és a családom életébe is beleszólt, és véget vetett a gyerekkoromnak. Leírom, hogyan nőttem fel, és hogyan formálta és deformálta a nemzetiszocializmus zárt rendszere a gondolkodásomat, hogyan hittem egészen 1945-ig a végső győzelemben, ami nem magyarázható kizárólag a butaságommal. Ezenközben ez egy fiatalember története is, aki nagyon korán, tizenkét éves korában már magabiztosan, kétséget kizáróan tudja, hogy művész lesz. Ez a fejlődési folyamat egészen első nagy terjedelmű könyvem, A bádogdob megjelenéséig, 1959-ig tart. Azután közszereplő lettem, életem a nyilvánosság előtt zajlott és jól dokumentált. Nem éreztem csábítást, hogy írjak róla. De nagyon vonzott, hogy írjak arról a fejlődési folyamatról, amelynek eredményeként kiutat találtam az ideológiai deformációból, írjak a háború utáni nehéz évek történetéről, a differenciált politikai gondolkodás elsajátításáról és a kétkedés fölfedezéséről."

 

 

13.00 Szünet

13.30 Nyári Zsolt előadása

15.00 Márton László: Barokk költészet a nulladik órában

Márton László 1985-ben fordította Günter Grass "Das Teffen in Telgte" című regényét, mely aztán nem sokkal később "Vesztfál csevely" címen jelent meg a Helikon Kiadónál. Referátumában arról kíván számot adni, mi vonzotta annak idején Grasshoz és regényéhez, miféle fordítói problémákkal találkozott, és ezeket miként próbálta megoldani. Ezt követően az álcázott önéletrajziságról mint regényírói problémáról esik szó, arról, miképpen vetül rá a barokk poéták 1647-es képzeletbeli találkozója a háromszáz évvel később ténylegesen megalakult Gruppe 47-re, Simon Dach alakja Hans Werner Richterre és Gelnausené magára Grassra, valamint arról, hogy reálisan létezett szövegek fiktív dialógusa, illetve egy modern irodalmi-szellemi műhely tevékenységének időbeli visszavetítése miképpen cselekményesíthető egy nagyobb fesztávú epikai műben.

16.30 Györffy Miklós: A bádogdob - regény és film

 

Ma már jól látható, hogy Günter Grass 1959-ben megjelent A bádogdob című regénye, amely az 1999-ben Nobel-díjjal jutalmazott német író mindmáig legjobb regénye, a posztmodern irodalom egyik előfutára volt. Annak idején inkább a német lelkiismeretvizsgálat megkerülhetetlen művének számított, ma már a regény nyelvi-elbeszéléstechnikai megformáltságának páratlan eredetiségét is méltányoljuk benne. Ennek legfőbb, "posztmodern" varázsa: a történelmi és a mágikus sík szétbonthatatlanul egymásra íródik benne.
Megfilmesítésének azzal a kihívással kellett szembenéznie, hogy létre tud-e hozni hasonló kettősséget a maga eszközeivel. Volker Schlöndorff 1979-ben készült és a cannes-i fesztivál nagydíjával jutalmazott "A bádogdob"-adaptációja erre vállalkozott. Az előadás először a regény poétikai eredetiségének ismérveit próbálja meghatározni, majd megvizsgálja, hogyan sikerült ezeket filmnyelven újrateremteni.

18.30 Filmvetítés: Volker Schlöndorff: A Bádogdob (1979), német-francia dráma, 140 perc

Az első Oscar-díjas német film egy fiúról szól, aki hároméves korában elhatározza, hogy nem nő tovább, és aki tömegeket tud uralni azzal, hogy bádogdobján dobol. Grass regényének zsenialitása abból fakad, hogy a két világháború közti Gdansk részletes szociális, politikai és etnikai freskóját tökéletesen kapcsolja össze egy gyerek szürreális látomásaival, akinek minderre az a reakciója, hogy visszafogja tulajdon fejlődését.