A |
Malota László: A gyalázatosak szentélye Malota László tudja miről ír. Papnak készült, bebiflázott sok száz oldalnyi latin szöveget. Megtanulta a liturgiát és az imákat. Bevonult, kint hagyva egy menyasszonyt, akinek elmondani sem merte (tudta?), hová megy. Hinni akart. Nem hagyták. Nem hagyta magát. Malota László bátor ember. Nevével és arcával vállalja, amit ír. Ez, ahogy Lászlónak írt levelében Jancsó Miklós mondja: "Ma ilyet írni a katolikus egyház jelentős intézményeiről veszedelmes dolog. Kiátkozással, üldöztetéssel jár. Igaz máglyahalállal talán még nem." Megteheti: ott volt, látta, (majdnem) végig csinálta. Tudja miről ír. A kéziratot sok embernek elküldte. Híres embereknek. Befolyásos embereknek. Tetszett nekik. Óvták tőle. Szerencsére Malotának elég energiája és kitartása volt a könyv megírásához és kiadásához. Ezt a kitartást és elszántságot tükrözi jó barátja, Erdei Zsolt profi boksz-világbajnok ajánlása: "Malota László olyan barátom, akire mindig számíthatok. Bizalma sikereimben töretlen, írásai kikapcsolódást nyújtanak, megnyugtatnak és energiával töltenek fel. Kivételes írói tehetség, sokrétű ember! Nagyon bízom benne!" Konkrét könyvek |
