(MTI-Press) - Szamos Miklósról sokan tudják, hogy kiváló cukrász, de akik nem tudják, azok is megtapasztalhatják, ha megkóstolják krémeseit. Amiről a mostani, a könyvfesztiválra megjelentetett, Apám királysága című könyvében ír - Kelecsényi László író közreműködésével - az a barátainak is új. A mű maga a történelem, mindnyájunk fél évszázada. Az ötvenes évek. A hatvanasok. Meg a kilencvenesek.
A várbeli Korona cukrászda egyike azoknak a helyeknek, amely Szamos Miklós birodalmához tartozik. Aki csak azt tartja igazán cukrászdának, ahol helyben, az üzlet mögött készül a krémes, hogy csak meg kelljen szórni egy kis porcukorral, és máris kikerülhet a sütőpléhről a pultra. Már gyerekként mindent elsajátított a cukrászatról, hogy aztán évtizedekig közgazdász, főkönyvelő és vállalatigazgató legyen - majd megint cukrász, perben a szakmával, a világgal, olykor a családdal is.
Kevesen tudják, hogy a cukrászda mint vendéglátós műfaj igazi hungarikum. Talán csak Bécsben és egy-két helyen Párizsban létezik a magyarhoz hasonló vendéglátóhely. Nálunk viszont olyan kiváló cukrászdák működnek - többségük vidéken -, amelyek óriási sikert aratnának a világ bármely részén. Mert attól, hogy egy üzlet kekszet, kávét, süteményt, tiramisut kínál, még nem lesz cukrászda. Ahhoz az kell, hogy a vendégtér mögött ott zümmögjenek a tésztadagasztó gépek, a sütők és a hűtők.
Szamos Miklósban egy cseppnyi szakmai féltékenység sincs. Lelkesen dicséri a nagy konkurenseket, ilyen szinten nincs értelme a versenynek. A legjobbak sosem irigykednek. Amit nem bír és amivel szemben egy kicsit sem toleráns, az a rossz minőség, az adalékanyagok, az aromák, a porok, a különféle gélek és más kémiai hókuszpókuszok alkalmazása. A könyv mégsem cukrászregény. Sorsregény - ez az alcím, amely pontosan fedi ezt az izgalmas, olykor kalandregényhez illő fordulatokban gazdag, a Fekete Sas Kiadó által megjelentetett kötetet.
