A Könyvek, amelyekről beszélnek című kiadványt évente kétszer jelenteti meg a Goethe Intézet, amelyben aktuális német műveket német újságok recenziói alapján ajánlanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre több diák érdeklődik a kiadvány iránt, emellett olyan országokban is megjelenik, mint Lengyelország, Lettország, vagy éppen az e téren kuriózumszámba menő Korea. A kiadvány 10. születésnapja alkalmából az intézet Ina Hartwig kritikust, Csordás Gábor Jelenkor-igazgatót és Julia Franck írónőt kérte fel egy felolvasással egybekötött beszélgetésre. Julia Franck Die Mittagsfrau (A délibába) című regényéből olvasott fel, amely 2007-ben elnyerte Németország legjelentősebb irodalmi díját, a Deutsche Buchpreis-t (Német Könyvdíj). A második világháború idején játszódó regény egy kegyetlen, a független, erős nő archetípusát megtestesítő anyáról szól, aki otthagyja gyermekét - az írónő bevallása szerint saját korosztályának férfitagjai az első pár oldal után azt mondták: köszönik, de nekik ez túl sok.
A beszélgetésen szó esett a fordítás kérdéséről: Csordás Gábor elmondta, szerinte lehetetlen dologra vállalkozik, aki a saját művét fordítja le, a másik nyelven ugyanis más intenciói lehetnek, és ez már önmagában megváltoztatná az eredetit is. A szakember arról is beszélt, hogy a magyar napilapokban nincsenek irodalomkritikák - csak egy-két folyóiratban -, ezért a kritika annyira nem tudja befolyásolni az olvasók preferenciáit, mint esetleg más országokban. A beszélgetés során felvetődött a női és férfiírók, illetve kritikusok kérdése, Csordás Gábor ennek kapcsán megjegyezte: a magyar kritikus-férfiak számára a mű alkalom, hogy megnyilvánulhassanak, a nők pedig sokkal kevésbé elméleti síkon, inkább érzelmi oldalról közelítenek.
