Könyvjelző, január

Irodalom

   Slágvortokban (3500 karakter) a januári számról.
   Máig biztos voltam abban, hogy Kepes Andrást sem élőben, sem szalagról, sem képernyőről soha többé. Volt ugyanis egy televíziós sorozata, amelyben fiatal irodalmárokat fedezett fel - közben a kötetet reklámozta - olyannyira felkészületlenül (a szó nem ér fel a "valódi" felkészületlen térdéig), hogy a kedves néző (én) leesett a tévéfotelból. Azt nem tudjuk megállapítani, egy a legújabb fizikai felfedezésekről beszélgető óra résztvevői mennyire felkészültek, de itt a kérdésekből következtetni lehetett, hogy Kepes blöfföl. Vagy a szerkesztője. Vagy a csapat, akikkel dolgozott. Csakhogy Kepes adta az arcát a fiatal irodalmárok népszerűsítéséhez, ő vágta be az iszapba szinte az egész garnitúrát. Nem könnyű rádöbbenni, hogy bizonyos helyzetekben nem elég helyeskén mosolyogni, blődliket mondani, általánosságokat kérdezni.
   Így történt, hogy Kepes soha többé. Semmivel. Erre itt van Csáki Judit kiváló interjúja - jó kérdések, még jobb, laza, szellemes, máshol kimondottan racionális válaszok - amiből kiderült, hogy nem úgy van az, kérem. Kepesnek csak születni volt nehéz. Akkor rendben. Minden megbocsátva.
   A következő interjú (Szepesi Dórától), az ezredforduló egyik legkülönlegesebb (legbonyolultabb, s egyben legsterilebb) hangú költőnőjével: Szabó T. Annával. Az egészet érdemes elolvasni a gyerekről, a felnőttről, a családról, az irodalomról és a költészetről, de csak a végéről másolok be egy lényeges: "Rögzíteni akarok, felismerni, felfedezni. Állandó izgalom hajt, hogy megértsem a világ és az érzelmek működését. Szabatosan szeretnék fogalmazni, mert ezt láttam azoktól, akiktől érdemes tanulni, és tudom, hogy a jó versnek helye van a világban.
   Aztán egy Szabó G. László beszámoló arról, hogy Jirí Menzel látogatást tett Szabó István Rokonok-forgatásán.
   Azután egy kiváló ismertető kiváló fotókkal a marosvásárhelyi Teleki Tékáról.
   Azután - három oldalon át - Pódium-beszámoló: Vámos Miklós vendége Csukás István. Vámos nagyon tud kérdezni, emlékezzünk a sorozatára. Csukás pedig minden hájjal megkent vén társasági róka. Ha az est csak fele olyan jó volt, mint az olvasható kivonata, a Pódiumra járni kell az irodalom iránt érdeklődőknek. Nincs szenvedés, nyökögés, a szellem kibújik a palackból. Vámos a megszokott módszert alkalmazza: mindent tud Csukásról. Beleszövi a kérdésbe a megszokott módszernek megfelelően, hátha zavarba hozza. Csukás is a megszokott módszert alkalmazza: anekdot'. Mindenre van egy (vagy két) története.
   
   Befejezésül, már túl a karakerszámon: Gréczy Zsolt vendége Fábry Sándor. Elviselhetőbb, mint az Esti Showderben, annyi biztos. Nem a tömegeknek szórja az igét, az is biztos. De a legbiztosabb, ha Fábry leírt szövegét olvassuk, azt nem kell látnunk, amiket a Showderben a szájával művel. Mert az lassan orvosi eset. OZ
   
   Könyvjelző 2006/1