Az 1942-es születésű Kim Vonil például gyerekként élte meg a koreai háborút és elsők közt ábrázolta a Koreai-félsziget megosztottságát. A kislányos, mindig mosolygó Ün Higjong legfeljebb harmincötnek néz ki, de a három szerzőt bemutató prospektus szerint már az ötvenen is túl jár. 1995-ben megjelent első regényével, A madár ajándékával - amelyet csupán két hónap alatt írt - rögtön el is nyerte az egyik legjelentősebb koreai irodalmi díjat: a közönség ebből az írásból kap ízelítőt, amikor néhány pillanatig egy kislány szemszögéből láthatjuk egy 12 éves viszontagságait. (Az elhangzott részletben a fanszőrzet-égetésről van szó éppen, nem kis derültséget keltve a hallgatóság körében.) Osváth Gábor főiskolai docens, Korea-szakértő kiemelte: a regényben a felnőtté vált hősnő mindent cinizmussal, iróniával szemlél, a tragikomikus színezet pedig garantáltan pozitív hatást vált ki az olvasóból.
A legfiatalabb szerző, Szong Szokcse a mesélés nagymestere, aki hőseinek a társadalom peremére szorultakat választja. A tragikum, a fájdalmas valóság nála is jókora adag humorral vegyül, a felolvasóesten elhangzó, Hvang Mangün mondta című elbeszélésének részlete azért mégis a sötétebb oldalt fedi fel. A főhős Mangün a falu bolondja, akit mindenki kinevet, hiányát és mondásainak súlyát csak akkor érzik át, amikor már késő. Az író elárulta: a szülőfalujában volt egy bolond, aki olyan munkákat végzett, amit mások nem voltak hajlandóak - 50 éve egy ilyen embert még befogadtak: olyan dolgokra ébresztette rá az embereket, amikre maguktól nem jöttek volna rá. Bár a történetbeli bolond meghal, Szong Szokcse reméli, hogy nem ő az utolsó, ellenkező esetben neki kellene vállalnia ezt a szerepet a mai társadalomban.
