(MTI) - Hogy valaki megkapja vagy sem a díjat, szerencse kérdése. Olyan, mint amikor a színész mellett elmegy egy szerep - tette hozzá az alkotó, aki a magyar költészetet alapvetően gazdagító életművéért részesült Kossuth-díjban.
"A versírás öröm kérdése, a szeretet egyik megnyilvánulása, átadása annak az élménynek, amilyennek a világot látja a szerző. Amikor a versemet elmondják vagy megzenésítik, az mindig megtisztelő és jó érzéssel tölt el" - fogalmazott. Kovács András Ferencnek eddig 37 kötete jelent meg, ebben - mint mondta - a gyerekversek, a románul és más nyelven megjelent kiadványok is benne vannak.
"Mindegyik vers közel áll hozzám. Nem tudok választani, többé vagy kevésbé mindegyiket szeretem. Nehezen tudom megjegyezni, kívülről elmondani a költeményeimet, az egész egy folyamatosan megújuló versbeszéd" - hangsúlyozta. Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től közölt, román és francia költők verseit fordította, de esszéket és irodalmi tanulmányokat is írt. A Látó című marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjeként "nem lehet eleget utazni, sok a kötelezettség, az adminisztrációs teendő" - mondta.
Hamarosan ismét megjelenik a Magvető gondozásában a Jack Cole daloskönyve című kötete, amelyet 1996-ban a Jelenkor Kiadó adott ki. A gyűjteménynek két feldolgozása is volt: eljátszotta, elénekelte három erdélyi fiatal színész, ezen kívül pedig Mikó Istvánt is megihlette a mű - mesélte a kötet szerzője, hozzátéve: "az olvasók nagyon szerették a könyvet".
Kovács András Ferenc Szatmárnémetiben született 1959-ben, Kolozsvárott járt egyetemre, 1984-ben végzett magyar-francia szakon. 1984 és 1991 között Székelykeresztúron élt, a közeli Szentábrahámon és Siménfalván, illetve az Orbán Balázs Gimnáziumban volt tanár. 1990-től a Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője volt, 2008-tól a főszerkesztője. 1991-2002 között a Színművészeti Egyetem dramaturgia-tanára, 1997 és 1998 között pedig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója is volt.
Kötetei többek között a Tengerész Henrik intelmei (1983), a Manótánc (1994), az Adventi fagyban angyalok (1998), a Csipkébűl tekert gúzs (2000), a Fattyúdalok (2003), A kártyázó kakadu (2004), az Überallesbadeni dalnokversenyek (2005), az Álmatlan ég (2006), a Sötét tus, néma tinta (2009). A Hajnali csillag peremén című kötetért 2007-ben elnyerte Az év gyermekkönyve elismerést. Munkáját egyebek mellett Füst Milán-díjjal (1994), Ady Endre-díjjal (1996), József Attila-díjjal (1996), Székelyföld-díjjal (1998), a Szépírók Társaságának költészeti díjával (2002), Palládium-díjjal (2003) és a Magyar Köztársaság Babérkoszorú díjával (2006) ismerték el.
Korábban:
