Közmagyar elment megnézni a Joseph Nadj társulatot a Trafóban, mert egy régi haverja ott táncol. Fekete-fehér ruhák, kalapok, vetített ló, bábuk és báb-mozgások, két dobChirico és Jancsó jutna eszébe Közmagyarnak, ha mondjuk írni akarna erről. A nézőtéren Közmagyar véletlenül pont fehér ingben és fekete mellényben ül. Alig meri levenni a pulóverét, a mellette ülő gyanakodva nézi, hátha ő is szereplő? Próbál némi lelkesedést kicsiholni magából a szélsőséges nézetek és a nemi szerepzavarok összefüggéseiről szóló szakdolgozatával kapcsolatban, mert nemsokára jön a doktori felvételi, és mi lesz, ha nem tud egy épkézláb mondatot kinyögni, hogy a beadott karikatúra-történeti vizsgálódásai miről is szólnak majd? Internetes levelező-partnerei közül az egyik folyton az agresszív izraeliekről beszél - olyan nehéz elmagyarázni, hogy mennyivel agresszívebbek az arabok (ezek a nyelvkitépős képek, amit egy dokumentumfilmben a CEU-n lehetett látni, meg a nők kínzásáról szóló híradások nem kerülnek a tévéműsorokba: az izraeli házrombolás lényege meg pont az, hogy a gyilkost nem megölik, hanem csak munkát adnak neki és családjának, pont azért, mert mérsékelten akarnak csak büntetni.). Na mindegy, szerepzavar lenne , ha nagypolitikai ügyekben akarna Közmagyar véleményt nyilvánítani (mert hát az sem kérdés, hogy éppenséggel, ha valaki föl akar háborodni, akkor azért van min, Izraelben is - más kérdés, hogy a békét szolgálja-e az, aki az izraelieket akarja rendszabályozni és szemet húny az abszurd arab terror ügyében -ami ráadásul sokkal többször a saját egyet nem értő vagy másképp gondolkozó családtagok ellen fordul: sokkal több arabot ölnek meg az arabok, mint ahány zsidót a terroristák. Közmagyar pár éve még azt hitte, hogy a maga számára jó megoldást talált: voltak katolikus, zsidó és muszlim ősei, hát betért mindhárom közösségbe és egy darabig el is járt, meg olvasott, tanultde lassan azért mégis kikopott ezekről a helyekről. És kezdte megérteni, miért fontos, hogy ne költői mesék irányítsanak a mindennapokban. |
