A kortárs magyar irodalom és az oktatás kapcsolatáról szóló sorozat második beszélgetésenek tárgya Kukorelly Endre Tündérvölgy című könyve.
A beszélgetés résztvevői a szerző, valamint Ratzky Rita és Horváth Csaba irodalomtörténészek
A helyszín az ötven eves Petőfi Irodalmi Múzeum (1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.)
BÁRKA 2004. 5. számában ezt írják a műről:
?Kukorelly TündérVölgy című regénye egy speciális kérdést tett fel a recepció számára: azt a dilemmát exponálta, hogyan illeszkedhet az önéletrajzi regény egy döntően költőként számontartott, prózai szövegeiben is a versszerű szövegépítkezést megvalósító szerző életművébe. Hiszen éppen a versek tehetik indokolatlanná, némiképp érvénytelenné a személyes emlékeket középpontba állító narrációt. Idézhetjük ennek megerősítésére Kosztolányit: ?Az életrajzomat már megírtam versekben. [...] A szegény kisgyermek panaszaiban megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem.?, vagy Parti Nagy Lajost: ?az utóbbi években a nemzedékem egyre inkább megírja a gyerekkorát. Kukorelly nagyszerű regénye vagy Garaczi Lemúr-sorozata ? irigylem is tőlük, a foglalatosságot is, az eredményt is. [...] lassan rájövök, hogy rólam, tehát rólam is, nemcsak a lírai hőseimről, a verseim többet tudnak, mint egy léleknapló vagy önrekonstrukció.? Az önéletrajz megközelítésének elméleti keretein gondolkodva Paul de Man veti föl a kérdést: ?Lehet-e önéletrajzot írni versben? Még az önéletírás legújabb teoretikusai körében is akadnak olyanok, akik határozottan tagadják ennek lehetőségét, ám anélkül, hogy válaszukat megindokolnák.? Bár természetesen egy versben megírt önéletrajz nem azonosítható az önéletrajzként felfogható költői életművel, Kukorelly esetében mégis releváns kérdés a versekben már korábban ?megírt? önéletrajz és a mostani, költői műként is felfogható önéletrajzi regény viszonya. Különösen azért, mert, ahogy Margócsy István megállapította, a ?mai középgeneráció körében alighanem Kukorelly Endre tekinthető a legkövetkezetesebb írónak, aki a legegységesebb életművel rendelkezik: ő az ugyanis, aki világéletében mindig ugyanazt a művet írja, csak mindig különböző formában. Ismeretes, hogy verseit tekintve ő sohasem nyugszik meg az elkészült mű véglegességében, s a különböző kiadások esetében rendre átírja (szerinte: tökéletesíti) őket?. Török Dalma a műfaji átjárhatóságot tartja a TündérVölgy egyik legfontosabb sajátosságának: ?Az előhang-pozíciójú versbetétek, az enjambament alapvető szövegstrukturáló elvként való megőrződése, valamint az önidézetek azon típusai, melyek lírai szövegegységeket emelnek be a regény textúrájába, viszonylagosítják azt az elképzelést, mely szerint itt műnemi értelemben vett cezúráról szó lehetne, sőt ellenkezőleg: e tekintetben is megerősítik az életművön belüli kapcsolatrendszert/átjárhatóságot. Ehhez járul hozzá a Vörösmarty-eposz megidézése is, mely a töredékesség, valamint magánmitológia és történelmi múlt átfedéseinek releváns komponense mellett éppen a műfaji köztesség utalójaként szolgál.? Ugyanakkor ennek az ?egyetlen szövegnek? a folyamatos alakítása a mai irodalmi életben tettenérhető erőteljes személyes jelenléttel párosul, amely sokkal inkább zavarja, s nem segíti az életmű megközelítését: ?a versek személyessége, illetve gyakran visszanyomozható alanyisága miatt Kukorelly Endrét mint költőt az és akkor láthatja tisztán, aki és amikor szem elől tudja téveszteni Kukorellyt mint tüneményt ? aki a maga hús-vér mivoltában úgy járkál közöttünk, mint egy megíratlan regény főhőse.?
