|
Hogy mi történik majd?
A szerző felolvas mintegy harminc verset, slágergyanús és kevésbé slágergyanús darabokat,
emészthető blokkokba komponálva.
VÁZSONYI JÁNOS
bizonyos J. S. Bach műveiből szaxofonozik, improvizatív módon, az est hangulatába oldva fémes mondandóját.
FINTA LACI elmaradhatatlan csirkemájas szendvicsei és teái tovább oldják a hangulatot.
Helyszín: Nyitott Műhely, 1123 Bp Ráth György u. 4. (a Déli pályaudvarnál, az Alkotás út túloldalán)
Részlet a kötet fülszövegéből:
Lackfi János szerencsés költőalkat, mert munkáiban sohasem érezni az erőlködést, az izzadságos kínlódást, mintha mindig kedvtelve dolgozna. Akármihez hozzá mer nyúlni. Kevesen érzik meg így untig ismert tárgyakban, helyzetekben a költői lehetőséget. A gyorsan papírra vetett rajz viszont többnyire kiad valami olyasmit, ami már nem egy helyzetre, néhány tárgyra vonatkozik, hanem egész emberi állapotunkra. És persze: amilyen fesztelenül rögzíti tapasztalatait, ugyanolyan fesztelenül használja nemzedéke nyelvét, a társasági dumát, a szlenget, nem fél, hogy ezek az elemek lehúzzák, elfakítják a verset. Ellenkezőleg: a vers a képi és stiláris naturalizmus szintjéről felemelkedik, a költő keze égig ér fel. LATOR LÁSZLÓ
És egy vers kopogtatónak:
Lackfi János
KOPOGTATÓ
Lépcsőházunk vasajtaját
rángatja léghuzat,
zörömbölve mint köhögés
a görcsös légutat.
Mintha kopogna valaki,
néha leszaladok
megnézni, ki jött, de nem áll
persze senki sem ott.
Mint ha kopogtatóbogár
földhöz veri farát,
vagy a harkály dob-pergető
csőre sebzi a fát,
álmom vizén a kopogás
csobbanva átnyilall,
megannyi bugyborgó kavics,
ébrenlétre kavar.
Nem dőlök be, fekszem tovább,
mégis nyugtalanít,
hogy elszalasztom azt a lenn
rám váró valakit.
|
