A három napos rendezvényen az irodalom mellett a zene kapott fontos szerepet, de a záró eseményen a képzőművészet is képviseltette magát, László Ákos debreceni grafikusművész személyében.
A Debreceni Csokonai Színház művészei, Bakota Árpád, Szőllős Cecília, Ráckevei Anna és Nyári Zoltán a Nyugat 100 éves évfordulója alkalmából adóztak műsorukkal a magyar irodalomtörténet kimagasló alkotói előtt a nyitónapon. Horváth Patrícia, "Állt a parton ezer asszony" című rendezésében Ady Endre, Csinszka és Babits Mihály szövevényes kapcsolatára derült fény; művészi formában napvilágra kerültek múltbéli, elhallgatott titkok. A két költőóriást emberi oldaláról ismerhette meg a szép számú debreceni közönség. Nyári Zoltán operaénekes 'a cappella dallamai tették változatossá a műsort. Az irodalmi estként megrendezett eseményre -a néhány éve átadott- Kölcsey Központ báltermében került sor. A korábbi évek bevált helyszíne, a Vojtina Bábszínház meghittebb terével sokak számára tette vonzóvá eddig is a fesztivált, a szervezők most mégis változtatásra kényszerültek, mert a Vojtina színházterme már kicsinek bizonyult a rendezvényhez. Jól választottak; a nyitó est igazolta döntésük jogosságát: a nagy látogatottság mellett stúdiószínházi közeget sikerült varázsolni a Bálterem teréből.
A második esten Palya Bea - országjáró turnéjának egyik állomásaként- hozta el Weöres Sándor Psychéjét a "kálvinista Rómába". Az énekesnő nem is választhatott volna jobban témát nagyszabású estjéhez (ami több volt, mint koncert), hiszen Weöres hősnője, a lírikus Psyché, azaz Lónyay Erzsébet, apai részről grófi sarj, anyai részről cigánylány. Az irodalmi szövegekkel (az eredeti Weöres-ciklussal) kísért koncert érzékenyen dolgozza fel a hősnőben forrongó szerelmi érzéseket. Palya Bea tüzes, izgalmas személyisége, nőiesen karakteres hangja tökéletes összhangban állt Weöres gondolataival.
A korábbi években a Debreceni Költészeti Fesztivál zártabb, szakmaibb eseménynek számított a város életében, mint az idén. 2003-ban a fesztivál még csak két napos volt, ahol a meghívott kortárs költők bemutathatták műveiket a jórészt irodalmárokból álló közönség és kevesebb számú érdeklődő előtt. Elismert szaktekintélyek, úgy, mint Aczél Géza, Dr. Görömbei András, Simon Géza és Dr. Varga Pál adták nevüket a szimpózium-szerű rendezvényhez - személyük volt a garancia a minőségi válogatáshoz. Akkoriban napi három-három költő olvasott fel és bizony -ahogyan Bódor Edit a fesztivál főszervezője fogalmaz- "az évek során elfogytak az alkotók". A színvonalat pedig nem szerették volna lejjebb adni, ezért nyitottak más irányba, és próbálták olyan műsorokkal színesíteni a programot, ahol az irodalom találkozik más művészeti ágakkal.
Az idei évben a záró est emlékeztetett leginkább a korábbi fesztiválokra. Igaz, most nem három-három neves költő olvasott fel, hanem a legkiválóbb cívis költők gyűltek össze -eddig példátlan módon- a Debreceni költők estjén. A húsz alkotó a rendezvény szalon-jellegét biztosító Lyceum Hotelben szórakoztatta saját írásaival az egybegyűlteket, miközben - kívánság szerint - vacsorát szolgáltak fel. A versek ritmusára, a kísérőzene dallamaira László Ákos grafikusművész helyben alkotott kis kompozíciókat, melyek születését kivetítve láthatta a publikum. Aczél Géza, Borbély Szilárd, Tóth Máté Miklós, Bényey József, Magyari Vilmos, Tar Károly, Vitéz Ferenc, Lévay Botond, Dusa Lajos, Kelemen Erzsébet, Kupás Csilla, Szénási Miklós, Gulyás Imre, Boday István, Ötvös László, Tóth Endre, Lapis József, Pesti József olvasta fel alkotásait. Érdekességnek számított, hogy Fátyol Zoltán festőművész most dalnoki tehetségét mutatta meg.
A fesztivál jövőjét Bódor Edit abban látja, hogy még szélesebbre tárják majd a kaput az irodalmi szövegekkel kapcsolatot teremteni tudó művészetek számára, ezzel a már hagyománynak számító Debreceni Költészeti Fesztivált irodalmi karakterű összművészeti rendezvénnyé teszik majd.
