Március 13-án, hétfőn 19 órakor Lárai Eszter felolvasóestje lesz látható a Kópia Kávézóban (VI. Zichy Jenő u. 4.). Az est ?A kisleánykor panaszaiból? címet viseli, beszélgetőtárs: Molnár Attila Benedek; közreműködik: Manyasz Erika. Az est házigazdája: Kiss Judit Ágnes.
Erdődi Gábor Lárai költészetéről:
?Mindannyian, mi költők, indulatainkat, érzelmeinket ?tollba fojtjuk?. Így hát ?rokonian? eltalált engem is Lárai Eszter második kötetének címe: Tollbafojtás. Tehát hol ?szublimáljuk ösztönünk?, mint József Attila, hol ?tollbafojtjuk?.
Lárai első kötetének címe: Idő-gettó. Tehát ott is valami bezártság ? ?Perc intervallum / tapogat hevenyészve / bezárja magát?. (Idő-gettó című vers, első kötete). Az idő fogalma itt is, második kötetében is állandóan foglalkoztatja a költőt. Mindjárt a nyitó vers címe: A mi időnk. Íme a kezdete: ?Az idő / amit úgy kéne beosztani / mint nyugdíjasoknak a sonkát /?
Egyszerre hát filozofikus és érdes (nyersen materiális) hangot üt meg Lárai Eszter ? a hasonlat két tagja ?, ez nagyon jellemzi, előrevetítem, egész eddigi költészetét. Versei mintegy közérzet-jelentések. Tipikus verscíme: Helyzetjelentés. ?Szinte gátlástalanul játszott a szavakkal / a szavak asszociációival / asszociációs bázisokkal / gyakran cserélt lovat / térképet atlaszokat / És most: / Térdig áll egy origóban?
Gyimesi László kritikája a Tollbafojtásról:
?Vannak-e társai Lárai Eszternek, ennek a sokra hivatott időutazónőnek a mindenség tér-idő rendszerét meghódítani akaró útján? A kérdés több problémára is rámutat. Az első, amire Marsall László a kötet fülszövegében utal: a lényeget egy-tömbben láttató, szigorúan egzakt, a tartalmat és formát szinte elemezhetetlenül egységbe fogó költészet kimunkálásában Lárai költészete "igen ritka és többnyire rokontalan". Ha a szikár szókimondás mestereit nézzük: Pilinszky, Petri, máshonnan e. e. cummings, Vasco Popa lehetne távoli rokona, de ez a költészet sorról sorra egyszerre vállalja és tagadja ezt a rokonságot.
A második: a mai magyar (fiatal) költészet csoportosulásai között van-e olyan, amelyikbe beleillik ez az egyéni törekvés, amelyik megfelelő hátországot biztosít a teljességet ostromló költőnek? A Szepes Erika költő-tanodájából kiszabadult alkalmi - bármilyen tehetséges - csoportosulás csak átmeneti bázis, omladozó menedék ehhez, sokkal inkább az irodalmi közélet egészének befogadó türelme, értéktisztelő nagyvonalúsága szükségeltetne kibontakozása - s a hasonló tehetségek kibontakozása - megalapozásához. A harmadik probléma ugyanígy nem személyes: társadalmunk, világi ("globális") környezetünk sorskérdéseihez kapcsolódik.?
Lárai haikui a terebess.hu-n
Versei az Eső-ben
