(MTI) Május 5-én ünnepli hetvenedik születésnapját Lázár Ervin Kossuth- és József Attila-díjas író, Berzsián, Dideki, Dömdödöm, Mikkamakka, Ló Szerafin és számos más, méltán népszerű mesealak megálmodója. 1979-ben látott napvilágot mindmáig egyik legnépszerűbb műve, a Berzsián és Dideki, amelyben a főhősök nevét Fruzsina leányától "kölcsönözte". A nemzetközi zsűri e meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomával tüntette ki. Ugyancsak nagy sikert aratott A Négyszögletű Kerek Erdő című kötete, amelynek ötletes nevű szereplőiben a felnőtt olvasók könnyen ráismerhettek bizonyos embertípusokra, a különböző helyzetekben megnyilvánuló emberi magatartásformákra.
Budapesten született 1936-ban, de szülőföldjének a Tolna megyei Alsórácegrespusztát tekinti, ahol családjuk 1938 és 1951 között lakott. Édesapja itt volt intéző, majd a II. világháború után különböző állami gazdaságokban dolgozott, s főagronómusként ment nyugdíjba. A pusztai kisközösség szeretete, összetartó ereje, meséi későbbi írásainak inspiráló élményei lettek. Olvasni még az iskola elkezdése előtt megtanult, és attól kezdve az irodalom, a könyvek szeretete meghatározó volt számára.
1946-1948-ban a fehérvári ciszterci gimnáziumban tanult, annak államosítása után a felsőrácegresi iskolába került, majd Sárszentlőrincen folytatta tanulmányait. 1950-ben a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult tovább, majd az érettségi után az ELTE bölcsészkarán, újságíró szakon kezdte felsőfokú tanulmányait. 1956-ban szakmai gyakorlatra Nyíregyházára, innen - néhány vargabetűt követően - Pécsre került. 1959-ben megindult az Esti Pécsi Napló című lap, amelynek munkatársa lett, ugyanebben az évben az egyetemen különbözeti vizsgát tett, átment magyar szakra levelező tagozatra, és végül magyartanári diplomát szerzett.
1965-ig dolgozott a Naplónak, közben írásai jelentek meg Dunántúli Naplóban is, s egy ideig a Jelenkor szerkesztője is volt. Mint oly sok író, ő is előbb a líra területén próbálta ki tehetségét, de nagyon hamar rájött, hogy nem ez az ő igazi világa. Egyetlen közkézen forgó verse viszont előrevetíti későbbi meséinek hangulatát, nyelvi játékosságát: "A szerda ablakában csütörtök ül, // s ordít csütörtökül."
Első novelláját 1958-ban a Jelenkor közölte, s ezzel párhuzamosan meséket is kezdett írni. Első meseregényét, A kisfiú meg az oroszlánok címűt a Móra Könyvkiadó jelentette meg 1964-ben, s néhány évvel később a Bruckner Szigfrid nevű oroszlán és egy kisfiú különös barátságának történetéből nagy sikerű tévéfilm is készült. 1965-ben az Élet és Irodalomhoz került tördelőszerkesztőnek, 1971-ig volt a lap munkatársa, ezt követően szabadfoglalkozású író. Első novelláskötetét Csonka csütörtök címmel a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg, előzőleg a Magvetőnél azzal utasították vissza írásait, hogy úgy rosszak, ahogy vannak, de legfőképpen életidegenek.
Ettől kezdve Lázár Ervin felváltva írja meséit és a felnőtteknek szóló novelláit, valamint hang- és bábjátékait. 1971-ben jelent meg A fehér tigris című groteszk hangvételű regénye, 1973-ban egyidejűleg a Buddha szomorú című novellás-, valamint A hétfejű tündér című meséskötete, amely nyolc kiadást is megért, s számos színpadi adaptációja is született.
Dömdödöm és társai története 1986-ban megkapta az Év Könyve jutalmat, amelyet 1989-ben, illetve 1996-ban a Bab Berci kalandjai és a Csillagmajor című kötetek is elnyertek. 1990-ben A Franka cirkusz címmel megjelent hangjátékainak gyűjteményes kötete. 1990-es Lovak, kutyák, madarak és az 1993-as A manógyár című kötetei elnyerték az Év Gyermekkönyve kitüntetést.
A Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből mozifilm is készült, s Gárdos Péter rendezésében ugyancsak filmvászonra került a Csillagmajor című novelláskötet három elbeszélése alapján készült A porcelánbaba is. 18 év szabadúszás után 1989-ben Lázár Ervin ismét különböző irodalmi folyóiratoknál töltött be állást: 1989-91-ben az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja, ezzel egyidejűleg a Magyar Fórum főmunkatársa, 1990-92-ben a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, majd a Magyar Nemzet munkatársai közé tartozott, 1992-től 1996-os nyugdíjba vonulásáig pedig a Hitel szerkesztője, majd főmunkatársa, 1995 és 1998 között az Írószövetség elnökségének tagja volt. A Magyar Művészeti Akadémia 1994-ben választotta tagjai sorába.
Munkásságáért több rangos elismerést is kapott, köztük 1974-ben József Attila-díjat, 1990-ben Déry Tibor-jutalmat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1996-ban Kossuth-, 1998-ban Magyar Művészetért-, 2005-ben pedig Prima Primissima Díjat.
