| Ők szorgalmazták, hogy Lénárd könyve, a Völgy a világ végén Magyarországon is megjelenjen. Ez volt az egyetlen olyan mű, amely Lesznai Annáén kívül megjelenhetett az emigrációs irodalomból. (Márai akkor még javában indexen volt!) Az Egy nap a láthatatlan házban című következő könyvét kifejezetten Szerb Klára bíztatására írta meg. (Egyébként ő fordította le németre Szerb Antal A királyné nyakláncát.) Tipikus közép-európai értelmiségi sors Lénárd Sándoré: zsidó polgári családba születik, gyerekkorát Budapesten és Keszthelyen, a mama famíliájánál tölti. Orvosnak tanul, de polihisztor lesz belőle: 12 nyelven beszél, tolmácsol és fordít, köztük latinul és görögül. Egy elsüllyedt világ, az európai polgár egyik utolsó mohikánja ő, ahogy Márai Sándor is. Nem lehet véletlen, hogy mindketten az óceán túlsó partján halnak meg.... |
Lénárd 1938-ban emigrál, éppen a zsidó törvények miatt. Öccsét, aki nem követte példáját, a bori haláltáborban meggyilkolják. Először Európában marad, éppen Olaszországban, mint Márai. Rómában már orvosként praktizál, tehát valószínűleg befejezte az egyetemet. De minden mással is foglalkozik: például kitűnő szakácskönyvet ír a római konyháról. Egy piemonti nemesi családból származó olasz nőt vesz feleségül, fia születik. Levelezésben áll a világ minden tájával: írókkal, orvosokkal, egmiránsokkal és itthoniakkal is. A világhírt 1959-ben egy hihetetlennek tűnő vállalkozása hozza meg: latinra fordítja a Micimackót Winnie ille Pu címmel, és saját költségén kiadja. A könyv váratlan világsiker lesz, minden latinul tanuló diák ezt forgatja. A sikeren felbuzdulva elhatározza a görög nyelvű fordítást is, de ezt már nem tudja befejezni. Agyvérzés és infarktus végez vele 1972-ben, 62 éves korában. Azóta 3O év telt el, könyvei nem jelentek meg újra, csak antikvárban lelhetők fel a megszállott Lénárd-rajongók számára. |
 |
| És most itt van egy szép kiállítású kötet: a Typotex Kiadó adta ki nyelvekről írott esszéit Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában címmel. De ami ennél is nagyobb szó: remek jegyzetanyag, utószó és az interneten található web-oldal is megkönnyíti az olvasók dolgát. Lénárd Sándor tehát újra felfedeztetett - reméljük, ezúttal véglegesen. Hiszen annyira magyar és európai, annyira különleges sorsú és különleges humorú alkotó. Az ilyen mondatok, mint például Micimackóról: "február óta a mackó ott kapaszkodik, ahol a legédesebb méz terem: a bestseller-fán", vagy egy latin szótárról: "karthauzi szerzeteseknek való szótár, akik húsvétkor elhatározzák, hogy apátjuknak karácsonyi üdvözletet fognak küldeni". Amit az emigrációs létről ír: "Nyelvet cserélni megrendítő élmény. Csak a számok, színek, az állatok élik bennünk túl. A fogalmak, az igék megváltoznak. A kedvenc kifejezéseink, amelyekről barátaink ránk ismernek, elhagynak." Talán megnyugtatná Lénárd Sándort, ha tudná, ezzel a kötetével (is) hazatalált. Az vált valóvá, amit őmaga írt: "A szavak lutriján akárki halhatatlanságot nyerhet." |
