Milyen alapanyagból írtad a könyvet?
Az Isten hozott egy novellaciklusból született, amit egy éven keresztül Klein-napló címmel adott közre az Élet és Irodalom. Az akkor még különálló részekből összeállt számomra egy szerethető, különös falusi világ. A nyolcvanas évek lazuló rendszerében működik egy erősen vallásos társaság, gitt-egyletszerű szakkörmunkával, amiben a tinédzserek a falujukkal, múltjukkal ismerkednek. A főhős, Gallér Gergely ezt a mókás, gyakorlati kutatómunkát a mániákusságig fejleszti. Az Isten hozott az ő regénye. Hogyan talál, találhat haza gyökereihez, barátaihoz, otthonához egy közösségétől valami titkos ok folytán végzetesen elszakadt fiatalember.
Mennyit kellett utólagosan dolgozni a novellákkal?
Mivel egyetlen sor nem maradt az eredetiből, azt lehet mondani, sokat. Csak az atmoszféra, a fontosabb figurák és a misztikus ötletek jönnek az eredetiből. Megőszülnek a gimnazista lányok a leszboszi kéjtől, fennragadnak az árnyékok a falon, majd egyes emberek is idegen árnyékokkal járnak ? ez maradt, de egészen másképp, egyszerűbben és oldottabban van elmesélve. Ez talán logikus, hiszen nem egy százoldalas novellaciklusról van szó, hanem egy háromszázharminc oldalas regényről. Fesztelenebbül, anekdotikusan kell elmondani, ha nem akarom, hogy az olvasó a nyolcvanadik oldal táján beleállítsa a könyvet a falba.
Kik voltak segítségedre ? egyáltalán segíthet-e bárki is egy regény megírásában?
Én nagyon szeretem, ha belebeszélnek a munkámba. Minden építőszándékú kritikát segítségnek veszek. A Magvető Kiadó pompás apparátusán és Sárközy Bence szerkesztőn túl, aki nagyon becsületes és remek munkát végzett, elég sok értő olvasó ?belenyúlt? a könyvbe. Bombitz Attilától, Nádasdy Ádámon, Márton Lászlón és Nagy Boglárkán át Vámos Miklósig. Mindenki véleményét megrágtam, megemésztettem, aztán amit tudtam használni, használtam. Különben a tanácsok javát megfogadtam.
Előző könyvedben, a Pletykaanyuban novellákat gyűjtöttél egybe ? mihez hasonlítanád a novella és a regény közötti különbséget?
Jaj. Körte-alma? Ecet-szirup? Nem tudom. Számomra a legfontosabb most az volt, hogy az Isten hozottnak tere, ideje, világa legyen, szagok, fények legyenek, és ez nem feltétlenül elkerülhetetlen egy novellában, ahol mondjuk az elbeszélő lelkivilágát akarom körbejárni.
Mely regények hatottak rád eddig a legjobban?
Ismét jaj. Mikor melyik. Maradjuk abban, hogy legutóbbi nagy olvasmányélményem García Marquez Bánatos kurváim emlékezete című kisregénye. Szédületes, milyen könnyű kézzel írta meg, mégis pompás. Az életrajzi regény okozta irdatlan csalódásból fel tudott rázni.
Érzel-e olyasmit, amit műfaj-diktatúrának szoktak nevezni ? vagyis hogy jobban értékeli a közönség, a kánon a regényírókat mint a novellistákat?
A legtöbben jobban szeretnek regényt olvasni, ez tuti. A ?na végre, regényt írtál, ifjú barátom?-effektust is érzem, de mit tegyünk, én is több regényt olvasok, mint kisprózát, még ha én szeretem is a novellát, különösen a novella-ciklust. Nem régen olvastam harmadszorra a Francia-kastélyt, és? gyönyörű. A vidéki kisvárosban Szindbád felkavarja az állóvizet, egyik írásban sem történik semmi, éppen úgy, mint az életben. Csodás! Ennek ellenére figyelembe kell venni, hogy még az értő olvasók java sem ilyet vár. Például a feleségemet Krúdyval ki lehet kergetni a világból. Apám is azt mondta mindig, csak egyszer írjak már olyat, aminek van ?füle meg farka?. Mondjuk, ő hozzátette, hogy műfaját tekintve b..ós?kardozós legyen, de ez már más kérdés. Megírtam. Négy évig dolgoztam rajta egyvégtében. Kár, hogy apám nem érhette meg.
Király Levente
