2006 június második felében adja ki az Ulpius-ház Könyvkiadó Lévai Katalin Táncrend nélkül című könyvét, egy női politikus rendhagyó naplóját, amely nemcsak a szerző múltjába és gyerekkorába viszi vissza az olvasót, hanem a nemzetközi politikai világ olyan kulisszái közé is, amelyet kívülálló nem ismerhet. Lévai könnyed elbeszélő stílusban, közszereplőtől szokatlanul őszinte hangon mutatja be ezt az univerzumot, amelyről eddig csak súlyos mondatokat olvashattunk. Érzelmes, személyes vallomások váltakoznak elemző esszékkel sajátosan szabdalt időrendben, izgalmas ritmust adva a szövegnek.
A szerző szociológus, egyetemi tanár, főszerkesztő volt, majd egy váratlan fordulattal az ország első esélyegyenlőségi minisztere lett. Most az Európai Parlament képviselője. A sikeres életpálya mögött azonban kemény küzdelem áll. Lévai Katalin először engedi be az olvasót magánélete rejtett világába, és vállalja azt is, hogy kudarcairól, csalódásairól, ?butasága történeteiről? vallomást tesz. Megírja, hogyan lett miniszter, és hogyan nem lett köztársasági elnök. Ír a szerelmeiről, az anyaság élményéről, az általa kedvelt divatról, és sikertelen fogyókúráiról. A nyugati egyetemeken szerzett tapasztalatairól, a keleti kultúrák iránti vonzalmáról. A modern tánc, a francia film és az olvasás iránti rajongásáról. Az apránként visszalopott gyerekkoráról, a házról, ahol felnőtt, és a gyerekkori lakásáról, amelyet ma is őriz. Egyéni képeket villant fel Pestről, Brüsszelről, Párizsról, Cannes-ról. Nem tagadja meg szociológusi énjét, amikor a nők, az európai kisebbségek, vagy éppen a bevándorlók életéről ír.
A szerző visszafogott intimitása, olykor felcsillanó humora és sajátos női érzékenysége különös hangulatba ringatja az olvasót. Egy szokatlan politikus szokatlan könyvét tartja kezében az olvasó, amely úgy mutatja meg a politika sokszor idegenkedéssel fogadott világát, ahogyan magyar politikus eddig még nem tette.
