Nagyon régen élt egy gazdag ember, annak volt három fia, már jó idősek voltak a legények. Mindig hajtotta őket az apjuk, hogy menjenek már, nősüljenek, mert sehogy nem akartak nősülni. Egyszer elment az apjuk az erdőbe, levágott három vesszőt. Hazament, odaadta a fiainak: - No, édes fiaim, most aztán nem halaszthatjátok tovább a dolgot, meg kell nősülnötök! - Hova menjünk, édesapám, hova menjünk lánynézőbe? - Amerre a vessző hajlik. Odaadta az első vesszőt a legidősebb legény kezébe, hogy sufrantson vele. Sufrantott a legény, aztán amerre hajlott a vessző, arra kellett neki mennie, arra volt az útja. El is indult a legény. Jó messzire elért, vagy három falun keresztülment, erdőn-mezőn csatangolt, mikor beért egy kis faluba. Ott állt egy asszony a kapuban. Odaköszönt neki. - Jó reggelt, kedves néném! - Jó reggelt, kedves fiam! Hová mégy erre? - Jaj néném, nagy járatban vagyok én, menyasszonyt keresek, mert apámnak az a kívánsága, hogy ebből a faluból vigyek neki menyasszonyt. Javasoljon nekem valami jó lányt! - Édes fiam, ne menj te sehová, gyere be hozzám, van énnekem három lányom, a háromból választhatsz. A legény megörült, hogy olyan hamar menyasszonyra akadt. Bement a házba, ott bent dolgozgatott a három lány, kiválasztotta közülük a legtakarosabbat. Nohát, ez lesz neki a menyasszonya. - No de - mondja a legény - édesapámnak az a kérése, hogy valami jegyet vigyek haza, vagy zsebkendőt, vagy bokrétát, hogy elhiggyék, tényleg voltam a lányoknál. - Ezen ne múljon - mondta az anyjuk. Hozzáfogtak, varrtak mindjárt zsebkendőt, még a nevét is belevarrták a lánynak. Elindult a legény hazafelé, szerencsésen meg is érkezett. - No, édesapám, van már menyasszonyom! - Van? Majd elhiszem, ha mutatsz valami jegyet is róla. Hoztál-e valamit? - Hoztam bizony! Az asztalra terítette a szép zsebkendőt. - Itt van. Nagyon szép zsebkendőt kaptam a menyasszonytól, még a neve is bele van hímezve. Most a másik legényre került a sor, annak is odaadta az apja a vesszőt. - No, most már te is sufrantsál! Annak másfelé hajlott a vessző, mikor sufrantott. - No, te meg ezen az úton indulj! Három hegyen meg három erdőn kellett a legénynek keresztülmennie. Utána egy faluba ért, ahol egy asszony húzta a kútból a vizet. - Jó napot, kedves néném! - Jó napot! Hol jársz erre? - Jaj, néném, javasoljon kekem valami jó lányt, mert nősülnöm kell, az apám nem engedi, hogy tovább legénykedjem. A legöregebb bátyám már szerzett menyasszonyt, most én vagyok a soron. - No, nem is kell messze menned, mert van nekem egy lányom. Gyere be, nézd meg, jó lesz-e neked! Bement a legény egy szóra, megtetszett neki a lány, meg is kérte a kezét. - No de a bátyám varrott zsebkendőt vitt haza a menyasszonyától, nekem is adjanak, mert apám nem hiszi el, hogy lánynézőben voltam. - Semmi baj, egykettőre készen lesz. Kivarrták a zsebkendőt, összehajtogatták, a legény zsebébe tették. Elindult a legény büszkén haza. Otthon megmutatta az apjának, milyen szép zsebkendőt kapott a menyasszonyától. No, a harmadik legényre kerülr a sor, az volt a legfiatalabb. Az nagyon búslakodott, hogy hova legyen egyedül. A két bátyjának már van menyasszonya, mit mond az apja, ha ő nem talál. (folytatjuk)
