Régen jártunk már Békéscsabán, és most remek apropót is találtunk a látogatáshoz: egyik kedvenc írónk készült felolvasni a városban. A fiatal prózistának eddig négy könyve jelent meg, az első három ?normális? novelláskötet, a negyedik viszont gasztro-tárcák, gasztro-esszék és gasztro-mindenfélék gyűjteménye: egy nagyon finom és komplett menü az evésről, ivásról, másnaposságról, szexről-szerelemről, meg egy kicsit a halálról is ? és több téma talán nincs is az irodalomban ? na jó, persze hogy van, de minket ezek érdekelnek leginkább a lét legnagyobb kérdésén kívül. A könyv (Levin körút) ugyan tavaly jelent meg, de érdekelt minket, milyen az eddigi fogadtatása, hol tart mindehhez képest az író. Megtudtuk, hogy több ezer példány fogyott el belőle, több tucat elismerő kritika született róla, vagyis kedveli a közönség.
Hallod, hogy dübörgünk?
A beszélgetőtárs Grecsó Krisztián lesz, olvashattuk a meghívón, ?bravó!?, kiáltott föl egyikünk, ?szintén fiatal, mellesleg egykori harcostársak, biztos nem fogják kerülgetni egymást, mint két szemérmes elsőbálozó?, és már pattantunk is bele pöfögő járgányunkba. Kicsit összevesztünk, hogy melyik útirányt válasszuk a fővárosból Békés megye felé, de egészséges kompromisszumot sikerült kötni. És most legnagyobb sajnálatunkra egy irodalmon kívüli témával is foglalkoznunk kell, hiszen olyan csudát láttunk, mely sok mindent elárul szerény kis hazánkban uralkodó állapotokról. A Szarvas-Békéscsaba közti útszakaszon felújítottak úgy tíz kilométernyi aszfaltot; mi emlékszünk is rá jól, hiszen nyáron órákat kellett várni, míg fásult munkások lengették a piros tárcsát az ember orra előtt. Sebaj, épül az ország, ez itt már tényleg Amerika, vagyis Európa. Az építtetők persze nem elégedtek meg a szerény sikerrel, hogy most kész az út egy piciny, elhanyagolható része, hiszen a hosszabb szakaszon ugyanúgy kerülgetni kell a hatalmas gödröket; nem, ők büszkeségükben kiraktak egy hatalmas táblát, hogy ?Európa itt épül?. Nyilván nem figyeltek eléggé a kontextusra (lám-lám, miért is érdemes olvasni, művelődni!), hiszen a tábla mellett található a megye leglepukkantabb tanyasora tengernyi belvízzel, düledező viskókkal, hihetetlen szegénységgel, nyomorral. Az egér odaszól az elefántnak: hallod, hogy dübörgünk?
A lepukkant szálló
Mindezt nem írtuk volna le, ha a beszélgetéshez nem lenne kapcsolható legalább egy kicsikét: Cserna-Szabó és Grecsó sokat beszéltek a pusztulásról, a lepukkantságról. Mindehhez tudni kell, hogy a meghívott író és beszélgetőtársa majdnem egy helyen nőttek fel: Cserna-Szabó Szentesen, Grecsó pedig a várostól néhány kilométerre, Szegváron, így sok közös emlékük van a városról, így hát alaposan kitértek arra is, hogy melyik épület miért lett lebontva, miért olyan lepukkant az egykor híres és pompás Szálloda ? nem volt ez zokogós, takonyfolyós búslakodás, csak épp szóba került az ország helyzete is. Sok anekdotát hallhattunk a szentesi kocsmavilágról, kiderült, az író régi ivócimborái talán még azt sem tudják, hogy a mellettük poharazó ember időközben könyveket jelentetett meg, amin nem lepődünk meg, mert ha az ember úgy menne le inni kedvenc helyére, hogy ?figyuzzatok, írtam egy marha jó könyvet?, akkor lehet, hogy nem látnák szívesen a továbbiakban, azt hinnék, egyszerűen meghibbant.
A szentesi maffia
Kedvenc történetünk a még gimnazista Cserna-Szabó kalandja, mikor néhány rosszcsont osztálytársával különbuszt rendelt az iskola nevében, majd a járművel ? iskolaidőben! ? elhajtottak egy Fradi meccsre, mert a csapat épp ki volt tiltva a fővárosból, ezért csak vidéken játszhatott. Az iskolaigazgató pedig rettenetes büntetést szabott ki rájuk: nem lehettek jelen, mikor az ország ideiglenes államfője, Szűrös Mátyás meglátogatja az iskolát. Fájdalomtól eltorzult arccal néztünk egymásra: miért nem ilyen helyre jártunk mi is, ahol a balhéért nem megbüntetik, hanem megjutalmazzák az embert? És különben is, a szentesi gimnázium drámatagozata országos hírű, a színházi és filmes világban nagyon erős a szentesi maffia, jó tudni, hogy Cserna-Szabó mögött is komoly keresztapák állnak.
Vágószoba
A békés sztorizgatást egyébként csak két felolvasás szakította meg, az első szöveg a gasztro-könyvből érkezett, a második egy eddig könyvben nem olvasható írás volt, melyben meggyilkolnak egy piacon vásároló transzvesztitát ? persze a gasztronómia itt is fontos szerephez jut, és az elbeszélés módja is tartogatott néhány meglepetést. Ez alapján úgy tippelnénk, hogy Cserna-Szabó nyelve mintha egy kicsit szikárabb lenne, és sokszor filmes eszközökkel operál, mintha vágószoba is lenne az íróasztal mellett. Már ezért is érdemes volt eljönnünk, böktük egymást oldalba szinte egyszerre.
Tyúkhúsleves kakasból
Elkövettünk viszont egy hatalmas hibát: nem ettünk rendesen az est előtt, vesztünkre. Az est második felében ugyanis csak gasztronómiáról esett szó. Megtudtuk, hogy az író évekig a Magyar Konyha nevű lap szerkesztője volt, aközben szép lassan megtanult főzni, enni viszont mindig is szeretett. Fő mondanivalója erről úgy foglalható össze, hogy sajnos hiányzik a magyar konyha filozófiája, fundamentuma ? vagy nincs igazán kidolgozva, vagy legalább is nem ismert széles körben. Ezen kívánna segíteni a Levin körút a maga szerény, ám annál olvasmányosabb módján. Mi sem tudtuk például, hogy az Újházy-tyúkhúsleves eredetileg afrodiziákumként szolgált, és nem is tyúkból, hanem kakasból készült. Magunk részéről inkább nem is a magyar konyha filozófia hátterének silányságán keseregtünk, hanem azon, hogy miért nem kerestük fel érkezésünkkor a büfét, vagy legalábbis az előtérben álldogáló csokiautomatát.
A legjobb aperitif
A közönség egyébként csendes nyugalommal figyelte a két írót, Grecsó Krisztián végig jól és értelmesen kérdezett, és valószínűleg ő is megéhezhetett, mert egy óra elteltével lefújta a beszélgetést, és kémeink szerint a helyi irodalmi patentátok a vendég íróval azonnal egy közeli étterembe vágtattak.
Szép volt, jó volt, kulturálódtunk, gasztronómiailag képzettebbek lettünk, de most már ne tovább! Magyar ember evés közben nem beszél ? csak még annyit hadd állapítsunk meg, hogy az evésről szóló beszéd a legjobb aperitif. Persze csak a szilvapálinka után.
(Cserna-Szabó András estje a Békés Megyei Könyvtár különtermében, február 24-én, 17-18 között. Beszélgetőtárs: Grecsó Krisztián)
Bobby meg Feri
