MAGYAR ILLEDELMES

   Az M1 kedd éjszaka felváltva két kulturális műsort sugároz. Egyik héten az Allegrót, másik héten a Rakottat. Az "Everything goes" jegyében szó esik itt szinte minden földi jóról: zenéről, táncról, színházról, irodalomról, építészetről, képzőművészetről. Ezt a szokásos, "konzervatív modern" stílben elővezetett pompát azonban még "nézni is tereh". Az Allegro altató monológ-maratonait szemlélve nem csak a szerkesztői és az operatőri-vágói munka disszonanciája válik nyilvánvalóvá, hanem a koncepciótlanság is. Az unalom kohéziónak kevés. A posztmodern virtualitásban nézőriasztó hatása pedig különösen erős. A Rakott rövid, csattanósnak szánt felkomfjaitól és rettentően progresszívnek gondolt kamerakezelésétől sem jövünk izgalomba.

   Mindkét műsor jó szándékú, fáradt anyagok kavalkádja. Az őszinteség jegyében javaslom, ezentúl írják ki alcímnek: Magyar illedelmes. A probléma az a népszerű ám téves szemlélet, mely szerint a művészet "szép dolog". Szép és egészséges. A tévémaci szép, a cékla és az úszás pedig egészséges.
   Lehetett volna fordítva is, de ez alkalommal az Allegro "győzött": sikerült két emlékezetes anyaggal megkínálnia a nézőket. Az idén 75 éves Bodor Pál Diurnus a zsurnalisztika és a szépirodalom megtermékenyítő interakciójáról, illetve annak rendszerváltás utáni bántó hiányáról beszélt. Majd borzongató metafizika következett. Lelkiismeret, félelem, bűn és bűntudat, siker és öncsalás került terítékre; élénk metakommunikációval kísérve. "Légy maffiózó, légy kegyetlen" - foglalta össze Diurnus a talpon maradás feltételeit. "Megtanultam hízelegni, megvesztegetni, zsarolni: mindent megtanultam" - tette hozzá. "Feléje élek" - mondta halott apjáról - és majd' kettéhasadt a képernyő.
   
   A Fényírók Fesztiválja két filmjét bemutató összeállításban Eszenyi Enikő tűnt fel, és újra történt valami. Bodorhoz hasonlóan - a maga döbbenetes hitelével - a halott apát idézte meg, kit éppen a forgatások alatt veszített el. A másik párhuzamosan futó film a békés megyei oláh cigány közösség sajátos jogszokásait mutatta be - rusztikus képekkel.
   A Rakott most csak egy jó zárással büszkélkedhetett. Az utolsó, játékos könyvfesztiváli tudósítás utáni - hatásos képi trükkel kísért - ironikus műsorvezetői zárómondatra gondolok.
   Az Allegro és a Rakott nem hosszú, de annak tűnik. Nem tudnám megkövezni azt, aki helyettük egy akciófilmet választ. A közszolgálati kulturális műsorok kisszámú szerelmeseinek inkább a Gangot ajánlom! POLLÁGH PÉTER
   

   Kapcsolódó:
   Bodor Pál Erdélyben
   Diurnus naplója
   
   Kapcsolódó Pollágh:
   A titok jobban áll (Papp András: Suttogó)
   Történő kétely Az Ottlik-vedutáról
   Elvitte a cica (Jónás Tamás kötetéről)
   GANG (M1)
   Esti showder
   Magyar illedelmes (Allegro, Rakott)
   A gyomorszorító Nagy Alakítás
   PIT BULL DÉLVIDÉK - webkaland
   WWW TATABANYA.HU