A Magyar Napló szeptemberi számában a Nyitott műhely vendége Bodor Ádám. Az Európai figyelő az egykori NDK világát idézi meg a mai német irodalom tükrében. A folyóiratban Hárs Ernő, Tornai József, Végh Attila versei, Győri László, Gyurkovics Tibor, Mezey Katalin prózái és Zelnik József Tenger-könyvének részlete szerepelnek. Gerencsér Zsigmond Vas Istvánra emlékezik a költő 95. születésnapja alkalmából, Vasy Géza Kalász Márton Téli bárány című regénye sorsképleteinek szentelte írását. Alföldy Jenő Benke László pályaképét rajzolta meg.
Ízelítőül a versrovat egyik darabja:
Végh Attila
Távkapcsoló
(Kingának)
?Élünk tovább egymásban.?
Ezt írtad az utolsó levélben.
Nézzük, mit is jelent ez.
Élünk. Nem vesztünk el
a hóban, a kitagadott otthon
visszatalált, hétköznapok
lapogatják az ünnep hátát.
Kicsi vasárnapok, a megszokás
ilyenkor túlissza magát és
nótázgat a szabadságról.
Jókedvtől pirosult.
Tovább. A közvetítés serceg,
egy szellemkép jön felém,
azt súgja, az ő idejét élem.
Egy szappanoperából szökött.
A távkapcsolóért nyúlok,
de érzem, holnap is ez lesz,
jön a lélekalak, szomorúan
kiinteget majd a dobozból
a dobozba, ahol élek.
Nem száll le rólam, az
antenna rá van állítva.
Egymásban. A szememben
egyszer csak havazni kezdett.
Éteri homokóra. A hideg
vattában két sziluett összenő,
fehér lánggal lobban el.
Már ki se látsz abból, aminek
látlak. Már ki se látok abból,
aminek látsz. Két gúzsba kötött,
halandójába csomagolt isten.
A Magyar Napló honlapja ITT.
