Makk Károllyal Konrád György beszélget

A nyolcvanéves Makk Károly Konrád György irodalmi klubjának vendége az Alexandra könyvesház pódiumán (Nyugati tér 7.) 23-án, szerdán este 7 órakor.

Makk Károly magyar-művészettörténet-esztétika szakos bölcsészhallgató volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát 1946 és 1952 között végezte el. Az ötvenes évek elején egy ideig traktorosként dolgozott. 1952-ben került a MAFILM-hez mint társrendező. Első játékfilmje a Liliomfi volt 1954-ben. Korszakhatárokat jelentő alkotások fűződnek a nevéhez. 1951-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, később docense, majd egyetemi tanár. 1991-ben a Demokratikus Charta szóvivője. 1993-tól a Széchenyi Akadémia tagja.

Makk Károly egyike a legismertebb magyar filmrendezőknek. Számos játékfilmeket rendezett és tévéjátékokat hazai és külföldi televíziós társaságoknak egyaránt. A Magyar Művészeti Akadémia és az Európai Filmakadémia tagja.

Szerelem című filmjét 2001-ben "Minden idők legjobb 100 filmje" közé választották. Alkotásait számos díjjal tüntették ki. Életműdíjat 1986-ban Figueira da Foz nemzetközi filmfesztiválján, 1994-ben a Magyar Filmszemle alkalmából és 2001-ben Karlovy Vary-ban kapott.

Makk első bemutatott nagyjátékfilmjéről, a Liliomfiről Hirsch Tibor filmesztéta ezt írta: ?Mit mutat meg tehát a Lilomfi Makk Károlyról? Hogy a fiatal rendező különleges érzékenységgel képes vezetni a maga színészeit. Hogy nem fél az olyan hangulatfestő képektől, melyek nem viszik teljes gazdaságossággal előre a cselekményt (és nem hordoznak szocialista didaxist), de attól még a rendező akár egy sercegő hurkával megrakott tepsin is rajta feledheti a kamerát, ha olyan kedve van. Megmutatja a film, hogy Makk Károly szeret játszani. Ahogy egész életében játszani fog. Az egyes mulatságos epizódok kiadják ugyan a cselekmény mozaikját, de semmi szigorúság, semmi fölös pontoskodás nincs a jelenetépítésben. Szívesen időzünk a figurákkal, derülünk a szóvicceken és klasszikus burleszk-gegeken egyaránt. Elvagyunk a hangulatokkal. Nem unatkozunk, nem sokallunk semmit, nem sürgetünk senkit.? (A teljes cikk ITT.)

?1971-ben, a Szerelem bemutatásakor, sokak számára bizonyos volt, hogy remekmű született: a film ? ikercsillagával, a Szindbáddal együtt ? már akkor kanonizálódott, s ezt a filmtörténeti helyét azóta is töretlenül őrzi. Mindennek nem mond ellent, hogy a lelkesedést nem kísérte mondjuk a Jancsó-filmek fogadtatásához hasonló sokrétű és gazdag kritikai analízis. Makk Károly és Huszárik Zoltán művét ihletett csodálattal fogadták az elemzők, s éppen megilletődöttségükben nem mertek vagy tudtak közel férkőzni a hatás összetevőihez. Gyémántként forgatták és járták körbe mindkét filmet, talán attól tartva, hogy az elbeszélésmód vagy a montázstechnika elemzése szilánkokra törné a műegészt, megfosztaná csillogásától. A képek költői világa a legtöbb kritikust az elemzés helyett metaforikus beszédmódra ? vagy éppen tiszteletteljes elhallgatásra ? késztette (ahogy B. Nagy László írta a film kapcsán: "a kritikus a mestersége korlátait érzékeli"1).? (Gelencsér Gábor cikke a Metropolisban).

Makk Károly filmjei:

1952: Képzelt beteg (r)

1952: Ármány és szerelem (r)

1954: Liliomfi

1955: A kilences kórterem

1956: Mese a 12 (tizenkét) találatról

1956: Az elkésett vőlegény (d)

1958: Ház a sziklák alatt

1959: A harminckilences dandár

1960: Fűre lépni szabad

1961: Megszállottak

1962: Elveszett paradicsom