 |
Makkai Ádám az indoklás szerint a magyar költészetet világszerte népszerűsítő műfordítói munkásságáért, rendkívüli formakultúrájú és páratlan nyelvi leleménnyel megírt költeményeiért, életpályája elismeréseként részesült idén Kossuth-díjban.
Makkai Ádám 1935. december 16-án született Budapesten. Egyetemi bölcsészeti tanulmányait Budapesten kezdte az ELTE-n, majd 1956 után az Egyesült Államokban, a Harvardon és a Yale-en folytatta. 1956 óta az Egyesült Államokban él. 1958-60-ban a hawaii, 1963-64-ben a Kuala Lumpur-i, 1965-74 között pedig több amerikai egyetemen tanított. 1969-2004-ben az illinois-i egyetem professzora, közben 1988-tól 2002-ig a hongkongi baptista főiskola nyelvészeti tanára. 1974-ben megalapította az amerikai nyelvészszövetséget, amelynek azóta ügyvezető és kiadóbizottsági elnöke. A Forum Linguisticum című szakfolyóirat alapítója, kultúrtörténeti jelentőségű munkája az angol nyelvű magyar költői antológia szerkesztése.
Metafizikába hajló, ironikus verseket írt. Kötetei többek között a Szomj és ecset (1966), a K=13 (1970), a Jupiter szeme (1991), Úristen! Engedj meghalni! (2002), Az erő (2003) valamint a Jézus és a démonok imája (2005). Budapesten 2002-ben mutatták be A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából címmel ezeroldalas versantológiáját, amelyet tankönyvnek is ajánlottak.
Április 4-én Jókai Anna mond köszöntőt. Az est során Lovász Irén énekel.
