(MTI) A művet 1944-ben írta Márai, és 1945-ben mutatta be a Vígszínház Ajtay Andor és Tolnay Klári főszereplésével. Még abban az évben megjelent a dráma a Révai Testvéreknél, azóta azonban elfeledkeztek róla, holott a Márai-életmű legfontosabb erkölcsi kérdéseit boncolgatja. A darab központjában a hirtelen lángra lobbanó, idősödő férfiak és a fiatal és gyönyörű nők kapcsolata áll - mondta Sárkány Kata, a Helikon Kiadó munkatársa.
A szüzsé szerint Krisztián, a nyugdíjba készülő, világhírű bűvész úgy dönt, hogy feleségül veszi a húszéves trapézművésznőt, a sokat nélkülöző Estellát. Azt szeretné, ha együtt vonulnának vissza. Ki is nézett egy Estellának tetsző házat, hogy ott éljen majd a lánnyal. Estella vágyik a kényeztetésre és nyugalomra, ám Maharamába, az állatszelídítőbe szerelmes, tőle vár gyermeket. Maharama éppen annyi pénzért vehetné meg a világ leghíresebb idomított tigriseit, amennyibe a Krisztián által kiszemelt ház kerülne. Mindenki sorsdöntő lépés előtt áll, amikor elérkezik a lány huszadik születésnapja. Ez a nap valamennyi szereplő életét megváltoztatja.
Tolnay Klári egyik visszaemlékezésében felidézte: a Varázs próbái kapcsán került közel Máraihoz, aki hidak híján hajóval járt át Budáról Pestre. A darabról beszélgetve plátói vonzalom szövődött közöttük: Tolnay szerint úgy szeretett bele az íróba, "mint egyetemi hallgató a professzorba". Gyakran ebédeltek együtt és Márai komolyan udvarolni kezdett a fiatal dívának. Leveleiben nem művésznőnek, hanem "Tolnay Klári úrhölgynek" szólította, verseket írt hozzá, amelyek azonban Márai életében tapintatból nem kerültek nyilvánosságra.
