A végső rendszerhirdető

F. Nietzsche emlékének

"Minden hazug és így mindent szabad!"

- nyilatkoztattad ki az "uccs#8217; ó" rendszert,

csak épp az őrület végképp bekevert,

- te emígy váltottál nyolcvankilencben!

Csak a lovakat ne vernék mindig,

s az emberek is disznóknál rosszabbak

(főleg a "belföldiek", kik önteltek

és birkául bégetve terpeszkednek).

Ezen tépelődtél dionüszoszi

őrjöngések éji lázálmaiban

- csak épp nem tudtál semmit feledni,

emlékezeted maradt apollóni!

(Jézus pedig ellenfényként lobog

és kísértetként perzseli tudatod.)

Bár küzdöttem és tán pár koszorút nekem adtak:

mintha ezek csupa por vagy heverő kacat csak,

s már rajtam kívül sehol nem tartják a listákon

számon - a vesztőn nyert, csakdeficit oroszlánt

Megszületik Isten mindennap s meghal

és újra megszületik ismét Kelet

bíbor láthatárán megint felszárnyal

- majd sugárkezek simogatásával

búcsúzik a nyugati horizonton

mielőtt átlép a Túlsó Világba

(talán te is ott születsz és támadsz fel

fénycsíkként az aranykorong fényében?)