Egyszer a burkus király meglátogatta Mátyás királyt. Mint pajtások köszöntötték egymást, azután azt mondta a burkus király: - Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van. - Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim között egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom is, aki sohasem hazudik. Mondja erre a burkus király: - Én megmutatom, hogy mégis hazudik! - De - feleli Mátyás király - nem hazudik az, olyan aztán nincs! - Majd megmutatom én! Megcsalom úgy, hogy muszáj neki hazudnia! - Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király. - Fele országomat odaadom, hogyha elveszítem a fogadást. - Én meg odaadom a fele országomat akkor, ha nem hazudik! - mondja végül a burkus király. Kezet fognak, azzal jóéjszakát mondanak, és ki-ki megy szállására. Ott a burkus király felöltözik a parasztruhába, és rögtön kimegy a tanyára a juhászhoz. Köszönti, mire az visszaköszön. - Isten hozta, király uram! - Honnan ismersz te engemet? - Megismerem a szaván, hogy maga a király - feleli a juhász. Azt mondja erre a burkus király: - Adok neked sok pénzt és hat lovat ráadásul, csak add nekem az aranyszőrű bárányt! - Jaj - mondja a juhász -, a világért sem adom, mert felakasztana érte a király. Még több pénzt ígért neki a burkus király, de a juhász nem áll kötélnek. Hazamegy nagy búsan a burkus király, és csak búsul, búsul. Ott volt a lánya is. - Ne búsuljon, édesapám, elmegyek én ahhoz a juhászhoz, majd én megcsalom. Úgy is lett. Vitt magával egy láda színaranyat meg egy üveg bort. A juhász azt mondta, nem hiányzik a pénz. Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig-addig beszélt, incselkedett a lány, hogy végül megitták az üveg bort. A bortól olyan kedve kerekedett a juhásznak, hogy megígérte a királylánynak, odaadja neki a bárányt, ha feleségül megy hozzá. Soká szabódott a lány, végül beleegyezett. Azt mondja erre a juhásznak: - Nyúzd meg a bárányt, a húsát edd meg, a bőrét meg add nekem! Így is lett. A juhász megnyúzta az aranyszőrű bárányt, a királylány pedig nagy örömmel vitte az apjának a bárány bőrét. Örvendezett is a burkus király, hogy a lánya így meg tudta csalni a juhászt. Eljött a reggel. Búsult erősen a juhász, mit mondjon a királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszőrű bárány nincs többé. Elindult a királyi palotába. Útközben többször is elpróbálta, mit hazudik majd, ha a király szeme elé kerül. Beleszúrta botját egy egérlyukba, rátette a kalapját, elhátrált tőle, aztán újra feléje ment, s elváltoztatott hangon így kezdett beszélni: - Mi újság, szolgám, kinn a tanyán? - Ott semmi különös, csak az hogy az aranyszőrű bárány elveszett, megette a farkas! Mikor ezt a hazugságot kimondta, megijedt. - Hazudsz - folytatta a király hangján -, akkor a többit is megette volna! A juhász erre kivette botját az egérlyukból, és búsan ballagott a király palotája felé. Ismét talált egy egérlyukat, abba is beletette a botját, rá a kalapját, felköszöntötte, és elmondta az újabb mondókáját. - Mi hír a tanyán? - Az aranyszőrű bárány beledöglött a kútba. - Hazudsz, mert akkor a többi is beledöglött volna! Újra csak vette a botját, és bandukolt a kastély felé. Harmadik egérlyukat is talált, harmadszor is eljátszotta: - Mi újság a tanáyn? - Ellopták az aranyszőrű bárány. - Hazudsz, mert a többit is ellopták volna! Nem próbálkozott többet a hazudozással, vette a kalapját, botját, és bekopogott Mátyás királyhoz. A burkus király is ott ült a lányával az asztalnál. Már várták, ugyan mit hazudik a juhász. - Mi újság a tanyán? - kérdi tőle Mátyás király. - Semmi, csak az, hogy az aranyszőrű bárányt elcseréltem egy szép fekete báránnyal. - Hát hozd be azt a bárányt! - mondja örömmel Mátyás király. Azt mondja erre a juhász: - Ott ül középen! - Éljen! Nem hazudtál! - kiáltott fel Mátyás király. - Ezért neked adom a burkus király fele országát! - No, én meg - toldja meg a burkus király - odaadom feleségül a lányomat, mert úgyis szeretitek egymást. Így lett az igazmondó juhászból burkus király.
