| A legkedvesebb versemről, költészetnap ürügyén. Mondjam el, miért fontos, mi közöm hozzá. Ó, bár egyszer érném meg, hogy ilyesmire kérnek az écc, a víz, vagy az állatok világnapján, beszélhetnék az éccről, a vízről vagy állatokról, de nem, nekem a költészetnap jutott, be kell érnem vele, be kell érniük velem. Be kell érnie egy versnek ahhoz, hogy legkedvesebb lehessen - de van egy pár fontos miközömhozzá-beérésem, és mindahányuk megsértődne, ha egyiküket is kiválasztanám; s milyen szép most ezzel a közhellyel jönni. Ezért egy olyan friss beérést választok, amely nem látott még nap-, azaz monitorvilágot: a Spanyolnátha művészeti hálóterem (www.spanyolnatha.hu) nyári számában, június végén jelenik meg, így ízelítő járhat csak belőle. A hét részből álló, Száműzdat című Tandori-vers hatodik darabja (a "+" című) ízelítődik a nyájas olvasónak, mely a fontosságról is beszél, saját magunk fontosságtudatán túl a verséről is. Meg mindenéről. Az éccéről, a vízéről meg az állatokéról is. Veszprémben jártam a minap, a Spanyolnátha kiadójának kihelyezett kuratóriumi ülésén, s akadt egy kis szabadidőm, meglátogattam egy belvárosi antikváriumot: közepén egy antik, mélybarna, rajzos földgömb várakozott olyan méltóságteljesen a forgatásra, mint epizód-szünetekben az aktuális dzsémszbond. Ügynök-mód, titokban megsimogattam, nem dzsémszbondot, kicsikét megmozgattam, és elmondtam neki, hogy a nagy forgatásra még várnia kell, most még csak egy kis lendületet kap. Mellékszerep, igaz, de fontos, s egyszer majd visszajövök és megforgatom rendesen, mikor nem látja a tulaj, jól meghajtom, mint Singer a varrógépet. Olyan szép lesz, mint egy Tandori-versrészlet találkozása Kun Marcellával a Bonca-asztalon. Egy ilyen szép földgömb előtt lepereghet az ember életének filmje, nem kell hozzá halálközeli élmény. Így vagyok ezzel az életközeli versrészlettel is: forgatásra késztet. Élmény a közelébe menni, élmény a közelében lenni, időzni belső visszhangtereiben, elgondolni általa, hogy miket érdemes még a hátralévő világidőmben elfrancolni. Nem valamiben, hanem valamin látjuk forgatni a gömböt: nem a kúria könyvtárszobájában, hanem annak könyvtárszobáján világidőzünk. Megtiszteltetés maszatnak lenni azon képen, amin színre lép a forgástestes nő. Azonképpen a mennyben is. Ami ott forgatagos, az itt fergeteges. Tandori írja kísérőlevelében, hogy "összezúztam a jégen vállam, de tényleg jól, izom, in, ízület, kar tök céklafekete () Ad hominem, folyóiratinem csak a Tiétek lehet, ha sort áll is". Nem áll sort. Csak kivár egy kis világidőt, június végét, és ott forog majd a Spanyolnáthában. Addig ez a részlet itt, költészetnapilag. És persze gondoljunk ma is az éccre, a vízre meg az állatokra. Veszprém, 2006. március 29. |
 |
| Tandori Dezső |
| Tandori Dezső
Száműzdat + +az is unalmas lehet, hogy mindig te csinálod És hogy akkor még az se jó, hogy te a fontos Idők, lassan, túl hosszúak, idők, világidők, túl |
 |
| Vass Tibor |
