(MTI) - Az 1920-ban olasz emigránsok gyermekeként született író az ötvenes-hatvanas években tört be az irodalmi köztudatba a Montevideo életét ábrázoló novelláival. "Montevideo olyan nagyváros, amelynek klímája és életstílusa szinte provinciális, és ahol az idegenek jól érzik magukat" - fogalmazott egy interjúban a kilencvenes évek végén.
Mario Benedetti baloldali publicistaként az uruguayi katonai junta uralma idején 1973-1983-ig száműzetésbe kényszerült; ezt az évtizedet Argentínában, Peruban, Kubában és Spanyolországban töltötte. "Egy értelmiségi fegyvere az írás, de néha az emberek ezt lőfegyvernek vélik. Egy író sokat tehet a helyzet megváltoztatásáért, de amennyire tudom, még egy diktatúra sem bukott el egy szonett miatt" - mondta egy 1997-es konferencián.
A fehér bajszú, melegszemű író, akit barátai Don Marióként emlegettek, idős korára is az ország szeretett írója maradt. Ebédjét minden nap egy montevideói házához közeli vendéglőben fogyasztotta el testvére, egyben titkára társaságában, és nem bánta, hogy a látogatók gyakorta léptek az asztalához autogramért.
Pályafutása során több mint hatvan regényt, verses és novelláskötetet, színpadi művet írt. Számos nemzetközi irodalmi elismerést kapott meg, többek között a bolgár Hristo Botev-díjat 1985-ben, az Amnesty International Golden Flame-díját 1986-ban, valamint a rangos spanyol Zsófia királyné-díjat iberoamerikai költészetéért.
Bár Latin-Amerika-szerte közkedvelt és ismert író volt, a külvilágban nem lett olyan népszerű, mint kortársai, a kolumbiai Gabriel García Marquez, a perui Mario Vargas Llosa vagy a mexikói Carlos Fuentes.
Benedetti La Tregua című regényét 19 nyelvre fordították le, a műből készült játékfilmet 1975-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb külföldi film kategóriájában. Magyarul a Köszönöm a tüzet, uram című regénye jelent meg 1975-ben.
