A nagy sikerű, számos kiadást megért klasszikus magyar regény először jelenik meg Indiában. A mű az 1929 és 1931 közötti időszakot mutatja be, amikor a szerző és férje, Germanus Gyula egyetemi tanár Rabindranath Tagore meghívására Santiniketanban élt és tanított. A kötet átfogó képet ad az akkori Indiáról, hitelesen és érzékletesen jeleníti meg a santiniketani hétköznapok és ünnepek vibráló világát.
Az ünnepi rendezvényt Dr. Lázár Imre, a DMTKK igazgatója nyitotta meg, aki átfogó képet adott a mű megjelenésének történelmi hátteréről. Dr. Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója Germanus Gyula életéről és munkásságáról tartott archív képekkel illusztrált előadást, amelyben részletesen kitért a házaspár Indiában töltött éveire, ottani utazásaira. Ezt követően Prayag Shukla író, szerkesztő és Tagore-kutató, az est díszvendége mutatta be a művet. Beszédében kiemelte, hogy Tagore szellemi hatása mindvégig tükröződik a regényben. Az est harmadik előadója, Dr. Ranjeet Shaha, a Jawaharlal Nehru Egyetem professzora méltatásában hangsúlyozta a mű indiai társadalomról alkotott sokrétű képének hitelességét. Rámutattott: bár a regény társadalomképének őszintesége érzékenyen érintheti az indiaiakat, és főképpen a bengáliakat, véleménye szerint a mű megjelenése óta eltelt több mint hat évtized távlatában ez már nem jelenthet problémát. Kifejezte reményét, hogy a hindi nyelvű fordítás után a mű hamarosan bengáli nyelven is megjelenik. A mű kiadója, Ashok Maheshwari hozzátette, hogy bár a regény megírása óta több évtized telt el, a mű ma is eleven kapcsolatot jelent India és Magyarország között.
